Most kicsit úgy érzem magam, mint egy illegális szervezet önkéntese, fáradtan, büszkén, hogy minden tőlem telhetőt megtettem, a többi az emberiségen múlik. Borítékokat pecsételtem, bélyegeztem, nyaltam, nagyméretű lapokat hajtogattam órákon át. Nem tudható be ennek, de minden nap kicsivel később kelek, csúszom nem is tudom mi felé, elfelejtem megkenni vajjal a kenyeret, meghallgatom sokadszorra a Yasmina, a black woman című lemezt, azért ez még nem a vég. Este tizenegy és hajnal kettő között meg vagy olvasom a rossz francia regényt, amit még szeptemberben vettem (az oké, hogy a halott szerető levelezik az élővel, de nem kéne részletekbe bocsátkozni azzal kapcsolatban, hogy az angyalok testülete, hogyan akadályozza meg a repülő feltalálását a túlvilágon és ezért sajnos lassú a posta odaát) vagy végére érek az itteni dvd-gyűjteménynek (a mélypont nálam a Charlie és a csokigyár volt) vagy írok, szó szerint mint egy állat és nagyrészt lövésem sincs a minőségük felől, de ha az ötöde használható lesz, már jócskán túlteljesítettem eddigi önmagamat. Hétfőtől öt nap Párizs Dunajcsik Matyival, már van szállásunk a Louvre mellett. Végül meg Adam Green, mert nem normális:(fotó: Florence Henri)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése