John Coltrane: Ascension (1965)

Én zenei értelemben nagyjából a Miles Davis és John Coltrane közös munkáiból válogató lemezen, lemezzel nőttem fel. A hat év megismételhetetlenül letisztult és klasszikus szerzeményeiről felesleges bármit is mondani, kötelező olvasmányok. De mégis, aki Coltrane igazi arcára kíváncsi, annak az 1961-től haláláig, 1967-ig felvett korongok között kell kersgélnie. Evidens módon ott az A Love Supreme, a new port-i és a village vanguard-i koncertfelvételek, és ott van az 1965-ös stúdiólemez, az Ascension. Coltrane itt beláthatatlanul (még jó, hogy belátható) messzire jut, és a zenei szépről való gondolkodásnak egy új síkjára ér el a jazzben. Habár Ornette Coleman öt évvel korábbi alapvetésével, a Free Jazz, érintkezési pontjai vannak, Coltrane lemezén, a látszattal ellentétben, sokkal inkább érzéki zenét kapunk. Két szám, egy 40 és egy 38 perces track. Nem tudom, de nekem, többek között ez után a lemez után, mindig forog a gyomrom, amikor 2009-ben a negyvenes-ötvenes évek jazzszámait újrakeverve megpróbálják lenyomni a torkomon a bárgyú szalonjazzt. Nagyon kell igyekezni, ha ilyen útkeresőket akarunk hallani. Az Ascension katartikus, nem úgy ahogyan megszoktuk, de az. Szent őrület. Egyébként az eredeti lemezt tapasztalataim szerint elég nehéz megszerezni, én egy fél napig futottam utána Párizsban. De itt mindenki büntetlenül megteheti.

Soha nem tanulok meg franciául

chaperonner [1] ts i 1. vad vadászsólyom fejére/szemére ráhúzza a sapkát

A második óra után már félek és reszketek. Hiába minden, kegyelemért fohászkodom a barátságos kis kert hátsó sarkában. Van élet a Földön csalán nélkül? Gyűlölöm a csalánt, gyűlölöm a csalánt, zengő érc...

Captain Beefheart & his Magic Band: Mirror Man (1970)

Tom Waits mesterének lemezei semmit sem veszítenek erejükből. A Mirror Man nagyon rágós, egy ideig idegesítően monoton számai végülis felejthetetlenek. Real Gone 1970-ben. Ugyanolyan progresszív az egész, mint negyven éve. Négy napja erre festem a falat.

Cross The Green Mountain

Most kell bevallanom férfiasan, hogy elvesztettem a fonalat azzal az egésszel, ami itt folyik, ezen az oldalon. Ezzel a fiktív történettel, aminek semmi, de semmi köze nincsen, ahhoz, amihez látszólag van. Közben meg egy valahol máshol visszanyert köz, és bocsánat. Nem hiszem, hogy tudok több értelemben folytonos lenni, de persze lehet, hogy már eddig, itt sem voltam az. Magyarul, amit a hátralévő kevés időben majd művelek, azt mindenki nézze el nekem, mindenki valamit. Alig tudtam ma vacsorázni, annyira más most, hogy tegnap visszajöttem Palisba. A jobb oldalamon az óriási lombokkal, amiktől boldogan lehetne megfulladni. A nappaliban lóg egy Hollan kép. De nem erről a közelségről beszélek.

Keith Jarrett: Spheres (1976)

Nincs más mondanivalóm. A kölni koncert után egy évvel. Nem tudom mi történet, ott, a hetvenes évek közepén. Keith Jarrett orgonán.

És akkor választanom kéne a mobiltelefonom és a kontaktlencse tartóm között. Mert a kettőnek egyszerre nincs hely.

O évidence

Semmi sincsen túlzottan jelen most, és egyébként is holnap pakolok össze, ami nagy mutatvány lesz, mert így ránézésre ennyi könyvet képtelenség belepréselnem a hátizsákba, nejlonzacskóval viszont nincs kedvem égetni magam a grenoble-i pályaudvaron.
Rossz szobát fogtam ki itt, vagy inkább rossz hónapban jöttem. Ami nyáron kellemes lehet, az most csak hideg volt.
Feküdtem ma reggel az ágyban és nem akartam felkelni, a függöny félig volt elhúzva, de így is szinte sötét volt. Mondogattam magamnak, hogy nekem nincs önérzetem, kiváncsi voltam, tiltakozom-e, és ha tiltakozom, mit hozok fel ellenérvként, ez érdekelt.
Így jött a kisszerű megvilágosodás.
Szegény Jacques Lacan például, ha tudta volna, hogy mekkora féreg, lehet hogy nem is lett volna Jacques Lacan.

Louvain 4
Uploaded by Paroles_des_Jours

Most mit mondjak? Nekem nincsen véleményem a pápákról, szerintem II. János Pálnak nem kellett volna lemondania, azért mert öreg, szerintem XVI. Benedek aranyos. A népszavazással kapcsolatban még megalázóbban vagyok műveletlen és nem tudom hol van Moszkva, nem tudom hol van Brüsszel.