a féreg

milyen hosszú egy nap

Újra, úristen, hányadszorra már, nekifogtam, újra elkezdtem, megpróbáltam ott folytatni, ahol abbahagytam, A legjobb nap-ot. Azt hittem, hogy fél év alatt kiolvasom (mennyire értelmetlen ige ez itt), de komótosan, következetesen, három hónap alatt 90 oldalt haladtam benne. Muszáj lesz hurcolnom magammal még jó ideig. És most attól vagyok boldog, hogy hajnali fél egykor begépelhetem ezt.

Tandori Dezső
Mintha itt se

Valakire, hogy a hajnalt leintse,
naponta beintse, a fürdőszobában
visszagondolok, Rá, aki tovább van,
odább, s nem tudom, hol lennék szerinte,
hogy nem együtt, egymás különhatói,
most már, ami volt, nem több s kevesebb lett,
csak szabadabb vagyok, hogy mit hihessek,
mit ne, ami még akar vonzolódni
vonzalommal, vonzolódni egyébbel,
itt maradtam oly tovakerüléssel,
mely alól így már semmi sem kivétel:
milyen hosszú egy nap! van s nincs mire,
kék szemhéjpár, nyilván, nem inti le
az éjszakát, világosság-köre
nincs a szárnynak, lépésnek, józanul
tett kényszer tettnek, mire igazul
vagy hamisul, mi felejt vagy tanul:
marad: szó, külön-fut, tétlen, a „múl…”

Kérlek, egyszer majd vigyél magaddal a katonai kórházba

Ma sokat játszottam a láncfűrésszel,
aztán leballagtam a faluba és levágattam a hajam.

.

Fáradt vagyok.
Ha még egyszer megkérdezi valaki, hogy vagyok, lehet hogy ütök is.
Ha megnöveszteném még egyszer a hajam, ilyet szeretnék.

Mindenesetre ma ez tartotta bennem a lelket:
Itt leszek örökké, itt bent
a kazal hasában, míg meg nem emészt
a növényvilág.

Ööő

Van új Puskin Utca, mármint tegnap tudtam meg, tessék menni.

Machy

Csütörtökön jöttem le, előreláthatólag két hétre. Azért ez már délen van, szombaton 25 fok volt. A homlokzatot javítgatjuk majd. Epilepsy is dancing.

Deleuze

(Ez az egész olyan, mintha Hajnóczyból és Dunajcsik Matyiból gyúrták volna össze:)

Vernissage

Philippe Brame-nak (főleg neki köszönhetem, hogy most itt vagyok) nyílik kiállítása csütörtökön, Pesten. Minden info felül. Akinek van ideje, de akinek nincs, az is menjen. Szép tiszták a keretek, én mostam őket. Már bocsánat, de ilyen kurvaszép képeket csinál.

Pâlis

Sétáltam tegnap. Itt lakom, de már nem sokáig. Meg ami körülötte van.

Rien de rien, je ne regrette rien

Amikor Futaki az ablak elé ül és azt mondja, hogy elszegődik éjjeliőrnek egy csokoládégyárba, esetleg kapusnak egy lánykollégiumba, hogy megpróbál mindent elfelejteni, csak egy lavór melegvizet akar esténként és hogy ne kelljen semmit csinálni, csak nézni, ahogy telik a kurva élet, akkor ha teljesen nem is vagyok meggyőzve, de elcsodálkozom.

Lesz egy kiállítás Pesten, amiről hamarosan többet is írok ide és aminek az előkészületeiben kicsit részt veszek, magyarán lepucolom az üvegeket és keretbe rakom a képeket.

Sok mindent csináltam a múlt héten, de főleg össze-vissza vagdostam a tenyeremet. Megírtam a kritikát, egy napig baromi elégedett voltam, aztán most már inkább nem.

A mai filmajánló, leszámítva a direkt felütést, Nuri Bilge Ceylan, róla már volt szó, új filmje, a 2008-as Három majom (Üç maymun), amivel Cannes-ban a legjobb rendező lett. Tessék megnézni. Kicsit hatásvadászra sikerült a trailer (fent van az egész film is csak nincs hozzá felirat):



Egyébként most az mozgat, hogy pénteken megyünk Hollan-kiállításra.
Ha akarnék se tudnék szellemesebb lenni.
Nagy, értelmetlen szarvasmarhák vonulnak.