milyen hosszú egy nap

Újra, úristen, hányadszorra már, nekifogtam, újra elkezdtem, megpróbáltam ott folytatni, ahol abbahagytam, A legjobb nap-ot. Azt hittem, hogy fél év alatt kiolvasom (mennyire értelmetlen ige ez itt), de komótosan, következetesen, három hónap alatt 90 oldalt haladtam benne. Muszáj lesz hurcolnom magammal még jó ideig. És most attól vagyok boldog, hogy hajnali fél egykor begépelhetem ezt.

Tandori Dezső
Mintha itt se

Valakire, hogy a hajnalt leintse,
naponta beintse, a fürdőszobában
visszagondolok, Rá, aki tovább van,
odább, s nem tudom, hol lennék szerinte,
hogy nem együtt, egymás különhatói,
most már, ami volt, nem több s kevesebb lett,
csak szabadabb vagyok, hogy mit hihessek,
mit ne, ami még akar vonzolódni
vonzalommal, vonzolódni egyébbel,
itt maradtam oly tovakerüléssel,
mely alól így már semmi sem kivétel:
milyen hosszú egy nap! van s nincs mire,
kék szemhéjpár, nyilván, nem inti le
az éjszakát, világosság-köre
nincs a szárnynak, lépésnek, józanul
tett kényszer tettnek, mire igazul
vagy hamisul, mi felejt vagy tanul:
marad: szó, külön-fut, tétlen, a „múl…”