Elmentem megint egy hétre, Délre

The Tepid Heart, but Let’s Not Repeat It

The plaid shirt you left forgotten
on the garden bench. Such is time gone past.
In the house you so love your mother
always gets the first word. How long
the backroom’s watched over this head.
Blabbing’s absurd. I waited up for you,
and left to myself like all those times before,
I slipped my hand up your blouse.

Pristine July. The sun comes out
and stays that way through the afternoon.
The grass dries, the puny seed
soaks into the earth. By nightfall even
the last fence becomes clear. You hit
the roof, what d’you mean, pristine,
the dark is nothing but the dark.

With the dead I’m somehow
more steadfast. I say two years,
then we sell the house. The gate, the rusty
bars are what I remember. A heart is
that which hates or might just not,
yet still never gives an inch. You can
roam through life’s blurry halls.
I make coffee without a thought for you.

So long there’s a time-table and there are trains.
At the dirt road’s end the station’s stood
nearly fifty years. I walk to the store, where
the gal’s still called the gal, and I’m still friends
with her daughter. Then back to the waiting room,
back to the scoured stone benches. On our street
an ancient mine gapes, summer passes.

Let it be Sunday, let it be morning. May
the house rouse ’round eight. May everything
follow in drowsy, delayed order,
may two bodies obey a never-known habit.
A light wind, autumn garden, whatever’s in it edible,
just let this all be. And let’s talk till noon,
as if a guest were jotting down, taking note
of every word. Let’s consistently say this carcass
is the past, and in front of life may this regularly appear:
fucking. Let’s lie about character, cities, roles,
but the names, for God’s sake, let’s not repeat.

Translated by: Maya J. LoBello

Eric Aupol

lista

Ide kéne elmennem két nap alatt Párizsban:
ide (erre elég kíváncsi vagyok)
ide
ide
ide
ide

majdnem reménytelen

Majdnem

Majdnem július van, vagyis most kicsit úgy érzem magam. Tegnap volt itt esküvő, 4-5 liter puncs maradt belőle. A 10 évesnél fiatalabb gyerekek a halálba idegesítettek. Süt a nap és fúj a szél.

Bertók László
Aztán a szegény buta test

Aztán mindennek nekimegy
beleakad lába keze
s mintha búcsúzni jönne be
kirázza a forró hideg

aztán mégis búcsúzni kezd
valaki beszélget vele
s úgy huppan a padlóra le
hogy nem tartozik senkinek

aztán mindenkinek fizet
csattog a kocsma erdeje
az utolsó szó is tele
kimondva amit elkövet

aztán a szegény buta test
ahogy folytatná nélküle.

nem is mondom tovább

Tandori Dezső: Hekatomba
Szonettfos (és jegyzetek)

11

A halálhekatomba
úgy nő, mint a savval lehányt
körömtörmelék, egyikük halálát
így láttam: körömreszelő kettéválva

lötyögtette cérna
vékony szálon a sima végét, hátrált
tőlem, aztán elvált, a szőnyegen nem lát
ily apró maradványt a szem, ami a fej maradéka

volt. Halála hófordulóján álmodtam.
Vagy ez gyönyörűség, kegyelem?
Egész nap ez van velem?

Macskát, fojtsam
napom büdös hordóba.
Kutyát, vigyem sintérdombra, madárral nem is mondom tovább

Tompa vagyok

- Je cherche un mot plus fort que joie . Il n’y a pas de mot. Même en chinois. Un… apaisement total. Une sorte de… comment dites-vous? de… je ne sais pas. Il n’y a qu’une chose qui soit encore plus profonde. Plus loin de l’homme, plus près de… Tu connais l’opium?
- Guère
- Alors, je peux mal t’expliquer. Plus près de ce que vous appelez… extase. Oui. Mais épais. Profond. Pas léger. Une extase vers… vers le bas.
- Et c’est une idée qui te donne ça?
- Oui: ma propre mort.
(Malraux)

Nagy bajban lehetek, mert megint Roxy Music-ot hallgatok.

És amikor a gép a magyar bankkártyámra angol szöveggel reagált a kijelzőn, akkor egyszerre láttam meg a rettenetet és a félelmet a pultoskisasszony szemének bogarában.

Esik, esik és meleg van. Olvasok. Mennyi mindent nem szeretek csinálni a szabadban, ellenben lassan már mindent megeszek. Nem beszélek csúnyán, mert nem tudok.