bár a karácsony szebb, mint otthon

no hát ennyi lett volna
holnap indulok haza
ezt nem tudom folytatom-e, minden lehet
mostantol inkább hivjon fel, aki akar
egyébként meg ajánlom magamat
udozlettel:
magam

Tandori Dezső
Csak napra nap

Csak egy meg egy, csak napra nap, ennyi
maradt meg, viszont ez felfogás kérdése
is, mondhatnám, és elintézhetném magamban,
hogy az egész arra volt jó, hogy elmondhassam,
valami széthullt megint. Mutogatom a lombokat,
ezek kint a lombok, kint megint minden zöld lett,
és az infralámpa makacs fénye, valami, ami bennünk
is makacs – volt – vöröslik át, ez még nem
a napkelte, még csak halványodik, és el fogok
csúszni a munkákkal, napra nap, egy meg egy, ők
élnek, még élnek, és most kell foglalkoznom
velük, most akarhatom ezt. Most akarom ezt,
ha már!/ akár? a makacs inflalámpa és az agyonéhezett –
begy, belek, idegek az agyban, felbomlás
- célszerűen kapta négy nap öt éj a táplálékot,
és most az ötödik év telik az életéből mégis.
Ül a vállamon, valaminek a maradványai vagyunk ketten,
a Nagyok egy híján elmentek, hol vannak, lomb
teljesíti a teret fölöttük, de már nem fölöttük,
ott vannak, és nincsenek ott.
A por, melyben lábam!/ melyben úgymond tiprok?,
ez mind, a por, ez mind, a lomb, ők,
csakhogy én ezt nem hiszem el. Nem mondom,
nem arra lettem, a legrosszabbat semmiről,
csak néha! magam-veszítve?, ám
a többi sincs, a többi sincs, makacs infralámpa
világít hirtelen a legteljesebb napfényben.

la lumière noire

duck-hunting season

nagyon vàrtam tegnap, hogy majd minden francia megbolondul, szeretetrohamot kap, egyszeruen csak csillog a szemuk. ehhez képest még volt aki bologatott is amikor mondtam hogy a gyomrom felfordul a tuzijàtéktol.

(Robert Knoth)

Bill Evans-The last european concert (1980)

Ez maradt a végére, ahogy szegény Bill Evans-nek is. Nélkule nem tartana itt az europai jazz, Keith Jarrett, annyi mindenki. Mintha egyetlen vasàrnap délutàn lenne az egész élet.

meghalt a laptopom. tavaly elloptàk, most csak meghalt, de ugyanolyan érzés. a foldszinten nincsen aram sehol, egyedul a furdoszobàmban, lefekvés elott ott eluldogélek kicsit. ma reggel megtamadott az egyik tyuk amikor ki akartam venni mellole a tojast, nem az o tojasat, hanem a masikét, aki nem ul egész nap értelmetlenul rajta. mi van még? tegnap szivszorito elmeny egy idotlen tertelen bevasarlo(nem kozpont, hanem)vàrosban, nincsen nyomorultabb hely a foldon mint ez(ek), vagy csak még nem talàltàk ki. de azert a leginkabb ez a furdoszoba dolog aggaszt, tul szimbolikus ez most nekem. vàrom még itt egyik kicsit, hogy elàlmosodjak, aztàn