Charles Mingus - Mingus, Mingus, Mingus, Mingus, Mingus (1963)

 

Egy csodás lemez 63-ból, az ereje teljében lévő Mingustól, közvetlenül a The Black Saint and the Sinner Lady "koncept"-nagyzenekar-főműve előtt. A Mingus, Mingus, Mingus... jóllehet elbújni látszik a hatvanas évek korongjai között, de magába foglalja ennek a jazz-polihisztornak majd minden erényét, szólistaként csakúgy, mint komponistaként, illetve zenekarvezetőként. Mint nagy elődje Duke Ellington (akitől a Mood Indigo a negyedik darab a lemezen). A Mingus, Mingus, Mingus... egyszerre progresszív és tradicionális, innen legnagyobb előnye, ahogyan finom érzékkel feszegeti, tágítja saját kereteit, vezeti a hideg eleganciájú bepop-ot egy (szintén) hideg spontaneitás felé. A lemezen Eric Dolphy is játszik.

Bananafish

Január 29-én halt meg Salinger, ezt a verset meg az 1978-as Még így sem kötetben találtam. Meg ez, ha valaki még nem olvasta.

Tandori Dezső
A Perfect Day for Bananafish
Seymournak

Ami tűnik, csak visszatűnik ahhoz,
ami így marad teljesebben ott;
előremutató fordulatot
mindig csak a teljes körfordulat hoz.

Ilyenkor nézz el a banánhalakhoz.
És lesz majd egy tökéletes napod.
Körhalálukból telerakhatod
egy körhasítékod; ahogy felapróz

osztásod, mely teljes kör, egyszeri
(Innét a rémület? a liftbeli?
hogy továbbléphetni reménytelen?

Kiszállt valamelyik emeleten;
lövés dörrentett szét egy körszobát.
Megtette háromszázhatvan fokát.)

Tandori Dezső
lassan besötétül eljön

lassan besötétül eljön
eljön mindennek az ideje

nincs az hogy visszaemlékezni
megérkezem mülheimbe
an der ruhr
megvásárolom a sport-weltet
ez egy újság galopp

egy futamban megint otthon leszek
két három négy kilenc futam
ahány van annyi futamban leszek otthon
minél kevesebb a pénzem annál inkább
mindenki elmarad hátramarad
itthon
itthon és otthon a szavak közt nincs így különbség
nincs külön szép ernő szpéró alíz nincsenek többiek
élők halottak
elmarad mindenki
liango topsern simsalábim carno chorusboy vittipaldo petersburg
cariostro dax lackel mullo-nullo racket norton gordon
és mások futnak
és egy-egy futamban meglesz
hogy otthon és mint az hogy egy ajtót kinyitsz
és azonnal az üresség utáni pillanat tárul rád
a fejlövés disznóolja nélkül
de többé nem kell lennem

Mark Hollis - Mark Hollis (1998)

Az egyik kedvenc albumom. Mark Hollis, az egykori Talk Talk frontembere (ami egyesek szerint a 80-as évek zenéjének egyetlen értelme volt, mármint az együttes), első és ezidáig egyetlen szólóalbuma. Sokszor visszaköszönnek benne dallamok, megoldások a Talk Talk lemezekről, de letisztultabb, csendesebb lemez ez azoknál. Vagyis kötelező.

Marno János
a szerelem fölöslege
(részlet)

forró, bíborfekete sár ömlik szét a
papíron, szélcsend van, bezárom magam után
a fülkeajtót, és kiintek neki
az emelkedő felé: ez volt az utolsó
kinnlevőségem! mereven ülök, hátra-
hajtott fejjel, mintha aludnék, holott nagyon
is fent vagyok; látom őt egyensúlyozni
a maga magaslatán, miközben a fél
tekintetem a kicsiny műhely mennyezetére
szegeződik; hullám hullámra, az alsó tér
rekeszei megürülnek és kitágulnak, amit nem kellene,
az tudom már; újabb darab fagyos gyepszélek
szakadoznak fel a csuszamlástól, az alig
arasznyi termőréteg könnyen válik el - - -

Albert Ayler - Live in Greenwich Village: The Complete Impulse Session (1965-67)

Amíg lábadozom, szóljon csak ez.