Megjöttem, élek. Párizsból, amiről még szándékozom írni, de lehet, hogy nem. A legjobb úgyis megjönni, merthogy a Tuileriák kertjében hétfőn Mátyás elegánsan egy üveg belga sörrel várt, nehezen leírható milyen jó volt, de a nevét már elfelejtettem. Most meg megjövök és egy üveg Chimay nevű csodával fogadnak meg Romy Schneider filmmel meg sok fával a kandallóban. A telefonom egyszer úgy döntött, hogy ő a térerőt elfelejti és a továbbiakban ehhez is tartotta magát. Szóval, amikor kábé az utolsó sms-t elküldtem messziföldre, hogy bizony mi most itt elegánsan rendeljük, ki a harmadik üveg chardonnay-t Párizs szívében és tudom, hogy jó úton vagyok valami felé, amit az argentin pincérlány is megért, erre az sms-re most kapom meg a választ, hogy ő meg Félegyházán van és irígykedjek. Tanulság vagy nincs vagy ez.(Ezzel még a Bajtai András fertőzött meg otthon, ami engem is meglep,
nem sok közöm szokott lenni az ilyesmihez.)
2 megjegyzés:
igazából csaltam, mert csak átvonatoztam fegyházán. mentem szegedre, ahol aztán lanczkorral megadtuk a módját, az argentin pincérlány beszart volna, ha látja, hogy mennyire.
Marci, ha visszajössz, és megtaláltad az új albérleted (remélem, lesz olyan hangulatos, mint az Opera melletti), gőzerővel folytatjuk a közös zenehallgatást (a "fertőzést"), hiszen most már megvannak a kábelek:), addig remélhetőleg lefogyok, és bocs, hogy nem tudtam az ünnepek előtt elmenni hozzád-Déneshez, szerettem volna, de szétesett az életem (erről többet majd személyesen), de ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. A fentebb található Jarret miatt most nálad a kocka. De készülj fel, nekem is gyűlnek a tarsolyomban a finom muzsikák:) Boldog Új Évet!
Megjegyzés küldése