Théo Angelopoulos akkora zseni, hogy hülyeség bárkihez is hasonlítani, pedig nem lenne rossz névsor. Erre két filmje után jöttem rá. Az Odüsszeusz tekintete 1995-ös (a másik az Örökkévalóság és egy nap, benne az öreg Bruno Ganz, erről majd máskor). Harvey Keitel filmrendezőt alakít, aki megszállotja lesz három, elveszettnek hitt, filmtekercsnek a 20. század elejéről. Ezeket keresi, Bukarestben, Belgrádban és a szétlőtt Szarajevóban. Hidegrázós jelenetek, az uszályon szállított, szétszerelt Lenin szoborral vagy a mozdulatlan tömeggel egy út mentén végig, ahogy a hegyet (a ködöt?) nézik. Amikor Harvey Keitel a film vége felé végre eljut Szarajevóba, a becsapódó lövedékek elől menekülő emberektől az kérdezi ezt itt Szarajevó? Elég durva költészet.
2 megjegyzés:
Szia Marci! Utolsó közös emlékünk, amit hangulatos albérletedben utoljára néztünk meg - a Fat City - azóta se megy ki a fejemből, írtam is róla, olvasd majd el, kíváncsi vagyok, mit szólsz hozzá, a geccosays.freeblog.hu címet kell csak beütnöd, de ez a két angelopoulos is nagyon felkeltette az érdeklődésemet, úgyhogy el is kezdem beszerezni őket, remélem jól vagy és hamarosan megint együtt mozizunk majd! a blogod pedig nagyon tetszik!
tetszett andrás, a hopperre nem is gondoltam de párhuzamnak telitalálat. máskülönben nekem se megy ki a fejemből a zárójelenet, amikor a pultnál keach hátrafordul és a kocsmai társaságot mint állóképet látjuk.
Megjegyzés küldése