egy lélekcsel, egy testcsel

Tandori Dezső
A búcsúfélkör

Ott, az utolsó jelsai napon,
amely aztán utolsó lett valóban,
egy búcsúfélkört, emlékszel, leróttam
veled délután; a hotelsoron

mentünk végig, és egy hullámfogón
magasra vert a víz. A rádióban
nem is tudom mit hallottunk; szorongtam,
szorongtál; hogy megint valami jón

lehetünk túl; itt s most, és általában.
Mintha mindentől búcsúznék! ez itt nem
túlzás, mert azt mondom, hogy adja Isten,

ne legyen igaz; mert a haladék
felemésztődik önnön állagában,
és semmi, semmi nem elég. Elég.