egy lélekcsel, egy testcsel

Tandori Dezső
Amit nem érdemes komolyabban,
mert olyan komoly, hogy jobb,
ha komolytalanul nem érek vele semmit

Aki engem tényleg akar szeretni,
értse meg: nem szeretek beszélgetni;
akit tényleg én érdeklek, e hogy-s-mi,
értse meg: nem szeretek találkozni;
nem mintha nem tudnék elbeszélgetni,
de ez az el: ott van, ha nincs is ott;
s a találkozgatásban – észrevenni? –
túl számosak a képzők és ragok,
a mit-tudom-én-mik. (Lediplomáztam
magyar nyelvből, azzal ezt is lezártam,
a le-részt, s aki azt vetné szememre,
hogy túlontúl is túl józan vagyok,
értse meg: én csak így részegedem le,
hogy bizonyos részeket elhagyok.)
S ezt nem szeretném szaporítani,
az örökké csak elhagyni valókat,
de nem is inthetek jóváhagyólag,
ha arra kellene megint, ami
nem-én-vagyok-ami. Nem állagát
kétlem, nem nélkülem-való, magát
hozzám hasonló makacssággal védő
nem-tudom-mijét, mert én nem tudom,
amibe nem, nem is avatkozom,
nem cserélődik bennem össze én s ő,
magamon kívül tartom meg magamnak
azt, amibe eleve nem avattak,
és hát nagyon sokat is dolgozom;
rajtad s… Még Másokon… hagyd, ha hagyom.