Rainer Maria Rilke
Szonettek Orpheuszhoz
I. 14
Kört jár velünk szőlő, gyümölcs, virág.
S ők nem csupán az év nyelvén beszélnek.
Szín-vallásai mind a Mélysötétnek,
s tán féltékenység fénylik rajtuk át,
a holtaké, kiktől a föld megérik.
Mit tudjuk, értünk mit művelnek ők?
Régi szokásuk szabad agyvelőt
tölteni szét az agyag velejéig.
Kérdhetnéd: szívesen teszik?...
A telt gyümölcs rabszolga műveként ér
hozzánk, az úrhoz, a földfelszínig?
Vagy ő az úr, ki alszik a gyökérnél,
s fölöslegéből ajándékozódhat
iker-műve erőnek s néma csóknak?
Nemes Nagy Ágnes fordítása
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése