2008. október 13., hétfő

"Előbb jön emberrre az érzés rája"





Mély bizonyossággal tudom, hogy sosem fogok megtanulni főzni. Azt hiszem, az összetevőket még tisztességgel be tudnám magolni, de az valahogy nem menne, hogy: ez és ez kellene, de ez és ez nincs itthon, helyette van két másik, illetve, ha ebből a fűszerből meg abból a sötétszínű másikból kicsit többet rakunk bele, akkor nem is kell az élénksárga színű, továbbá, mi lenne ha kipróbálnánk, ennek a receptnek egy másik változatát, húst is főzzünk bele és adjunk hozzá a végén egy kis mustárt.
Az agyam nem.
Merthogy bakonyi vargányalevest főztünk, van ugyanis itt most rajtam kívül más magyar is. Betámasztottam a laptopot a konyhába és főztünk, e-mailből. Aztán steak volt krumplipürével, kék mártással, a millefeuilles-t viszont rendeltük. Látom az eladó arcát a hentesnél, ahogy megkérdezi, hogy elég vastag szeleteket vág-e, mondjuk, hogy vágjon nyugodtan vastagabbakat, kérdezi, nyolc szelet, nyolc szelet, válaszoljuk, tesz egy lépést a vágódeszka felé majd hátrafordul és azt mondja, de ez drága.

Mikor átadja a becsomagolt húst még megkérdezi, ugye mi olaszok vagyunk. Lsd. első bekezdés.
„S csak aztán bukkan fel az érzés tárgya.”
Aztán szombaton Vézelay. Útközben a tompa kiábrándultság, hogy az 1000 fős falvakban rendre minimum egy 16. századi templom áll, és Vézelay, újra, hihetetlenül. A katedrális mögötti parkkal, a vadszőlővel a falakon, a temetővel és a késődélutáni kilátással a tájra. A giccs előtt kicsivel vagy sokkal, elragadtatott mondatok helyett, keresni a hibákat, nézni ki valahonnan, ahol mégiscsak inkább vagyok otthon. Mint nem tudom hol, itt, egy vesperáson.
Ma reggel, ahogy a kamrába mentem tejért hétharminc lehetett. Egy ing volt rajtam, enyhe köd, minden jel arra mutatott, hogy hideg van, de nem, egészen meleg volt. Visszajöttem, kiöntöttem a tejet. Az erdő felé jutott eszembe, hogy nem, előbb a tárgya, sokkal előbb, mondjuk egy repceföld, nem tudom, lesz-e valamié.
(fentről lefelé: a katedrális oldalról, Troyes-ban én, a katedrális szemből, belülről, Philippe és Miklós )

Nincsenek megjegyzések: