2009. február 2., hétfő

A visszakéz negyedik napja

Megegyeztünk, hogy a Duracel-nyuszi nem működik, lábjegyzet lesz szegényből. Az esti hírekben az erasmusos francia lány eltűnése óta most először volt szó Magyarországról, a magyar síkon suhant az autó majd megállt egy falusi háznál. Parasztasszonyokat mutattak, ahogy gonoszul tépik a szárnyasok tollát, hogy jól megszedjék magukat a Svédországba exportált párnákon. Aztán egy svéd középosztálybeli ordított a kamerába, hogy ilyen áron nem kellenek azok a párnák. És kész. Én meg soha nem fogok megtudni semmit a jordán felső tízezer mindennapjairól. Vagy a török börtönökről, ez majdnem olyan valószínű. Írtam ezt tizenegy órakor. Az épületnek ez a része közvetlenül a temető mellett van, a templomharangot néhány hete megjavították és ahogy szól, most is, mintha a másik szobában harangoznának. És akkor holnap megyek Párizsba. És tökéletesen így érzem magam és hogy ez milyen.

6 megjegyzés:

bia írta...

akkor ez majdnem olyan mintha egy mecset mellett laknál:P

ezek a parasztasszonyok mind ilyenek!

Unknown írta...

ez a másik szobás eléggé megkongatott

bia írta...

off: írj,h mi a dolgom szerkesztőség ügyben!!:)

D. írta...

szépen elhelyezve: http://www.youtube.com/watch?v=vqHg7YHIH18&feature=youtu.be

SzM írta...

igen, ez tényleg egy szép elhelyezés
(újra is kéne nézni)

(meglepett azért, hogy valaki olvassa még ezeket a bejegyzéseket)

D. írta...

- adalékként a kötetedhez:)