2008. december 12., péntek

Tell Tale Signs

Az 1991-ben elkezdett bootleg-sorozatról hamar kiderült, hogy itt nem csupán az elszánt rajongóknak szóló kuriózumok csokorba gyűjtéséről, a történeti érdeklődés kielégítéséről, de a Dylan-életmű kiszélesedéséről is szó van, olyan szerzeményekkel, amelyek önmagukban is megállják a helyüket (gondoljunk csak az első korongról a Moonshinerre ).
A széria nyolcadik darabja, a dupla lemezes Tell Tale Signs 27 dala az 1989 és 2006 között született kiadatlan számokból, koncertfelvételekből, áthangszerelt változatokból ad válogatást, mindezt persze nem kronologikusan. A korszaknyitó Oh, Mercy album olyan remekműveket szállít, mint az Everything Is Broken és a Most Of The Time variációi vagy a Ring Them Bells remek koncertfelvétele 1993-ból, míg az idáig kiadatlan Series Of Dream ráolvasásszerű, recitáló énekével a korai Dylan-balladákat idézi. Mindenképpen meg kell emlékeznünk a kivételes Born In Time-ról - a sokat emlegetett antiénekhang talán itt mutatja meg teljes fegyverzetét. A 90-es évek nagy fordulata, Dylan visszatérése a karcos, lecsupaszított hangzáshoz a World Gone Wrong albummal (ezt egyetlen szám, a feszes Blues képviseli) egy korszak nyitánya is, amelyben a mai napig alkot. A Time Out Of Mind, a Love And Theft és a legutóbbi Modern Times lemezek idejében született dalok adják a gyűjtemény gerincét. A hömpölygő Marchin' To The City, a hipnotikus Dreamin' Of You vagy a már ismerős Ain't Talkin' kiadatlan változata pontosan mutatja, hogy ez a zene ma is ereje teljében van.
Bár jellege szerint a Tell Tale Signs egy második szelektálás végterméke, valójában sokkal inkább emlékeztet egy precízen szerkesztett stúdiólemezre: a szóban forgó tizenhét év zenei terméséből homogén egész született. Sőt: az eredmény megdöbbentő szintézise egy közel fél évszázados zenei odüszszeiának. Esszencia. Bob Dylan ma is fogja, amit jobb híján könnyűzenének hívunk, szétszedi, összerakja, azt csinál vele, amit akar.
(eredeti megjelenés: Magyar Narancs)

Nincsenek megjegyzések: