Marno János
a cselekmény - isten ha egyszer lábrakap
(részlet)
legyen a szóban forgó tárgy még-
oly szétesőfélben, legyen - csont nélkül - én
lúgos-lágy semmirekellőség
és legyen kásás sötét, hogy akivel
szóba elegyedem - soká, vaktában csügg-
hessünk egymás körvonalain...
nincs semmi izgatóbb (mely otthonias is)
a komor gondolatok ízénél
ilyenkor közöttünk a sintér játszik
drótos botjával suhogtat, belekavar a sár-
gőzbe - NB!: innét a kóbor áramütés?...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése