mellékutca-kedvét kapja vissza az ember

Tandori Dezső
Mellékutcák, újra-becsült idők

Mellékutcák - főbb úton igyekezve,
             főbb céllal, s épp oda
pillantasz, oldalt, zöldre-vörösre,
             téglán lombok sora:
mint vágyva-vágyások tűnnek szemedbe,

mint visszavágyottak, meg nem becsültek,
             vagy oly örökvaló
bizakodásod tárgyai, kihültebb
             témák, mind járható,
s mindegy, melyiket mily soká kerülted -;

főbb célod maga a bizonytalanság,
             vagy tartasz tőle, rossz...!
vagy beletörődnél, s így vágytalan rád
             esőként záporoz
mind, ami van-nincs, és eltűnt kalandját

áhítod vissza a ...minek, minek még?
             És megkönnyebbülés,
hogy a főbb cél mégsem ragad el, ekképp
             van vissza-becsülés
lehetősége... mellékutca-kedvét

kapja vissza az ember, ha "megússza"
             amitől visszaút
nem ígérkezett... s "szíve" odahúzza,
             hogy majd örülni tud
a mellékesen tűntnek. Ez: a múltja.