Tandori Dezső
1974 – X.
Láttam az utolsó pépet a szádban –
láttam, hogy szinte azonnal megáll,
ha nem lökdösi lejjebb a kanál
– nem, nem a biztatás. Itt, a konyhában
törtem meg azt a gyümölcsöt, villával,
s bevittem neked (?), reggel. Délre már –
aznap estére – másnap hajnalán –
délelőttjén – szombaton! – akkor láttam
utoljára – kit is? aki még szombat
délelőtt (?), délután (?) –: így kavarognak
a jelzések, a jelölések, melyek
még vasárnap délig időt jeleztek,
jelöltek neked (?). Bárhogy is, a pép
lement. Üres torok, nincs maradék.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Tandori A lélek megvan
Pók a sarokban
Csak néztem a pókot fenn, a sarokban:
honnan a bánatból mászott az oda?
Ismervén a házat, ez kisebb csoda,
ahogy' a sarkot hálóval befonta.
Persze: ide nem ver az eső soha,
és a szél sem szaggatja hálóját szét,
de miből is gondolja, hogy majd a rét
helyett a légy oda megy a sarokba?
Ez talán egy valódi fakír lehet,
vagy éhségsztrájkot tartani jött ide,
mert nálam aztán nem találhat legyet,
bármilyen türelmes, és nagy a hite.
De nézd csak! A háló most megremegett!
Honnan a frászból szerzett bele legyet!?
Köszönöm Tandorinak is meg a blognak is az ötletet.
Megjegyzés küldése