2009. április 2., csütörtök
jaj
Vajon miért álmodtam azt, hogy miután egy kedves francia lánynak dadogva, az igeidőket össze-vissza egyeztetve előadtam életem búját-baját, erélyesen, de csupa jóindulatból, egy vékony, francia Kosztolányi kötetet akart elolvastatni velem, mire én erőltetett mosollyal mondtam, hogy köszönöm, magyar vagyok?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
:))
Megjegyzés küldése