A visszakéz negyedik napja

Megegyeztünk, hogy a Duracel-nyuszi nem működik, lábjegyzet lesz szegényből. Az esti hírekben az erasmusos francia lány eltűnése óta most először volt szó Magyarországról, a magyar síkon suhant az autó majd megállt egy falusi háznál. Parasztasszonyokat mutattak, ahogy gonoszul tépik a szárnyasok tollát, hogy jól megszedjék magukat a Svédországba exportált párnákon. Aztán egy svéd középosztálybeli ordított a kamerába, hogy ilyen áron nem kellenek azok a párnák. És kész. Én meg soha nem fogok megtudni semmit a jordán felső tízezer mindennapjairól. Vagy a török börtönökről, ez majdnem olyan valószínű. Írtam ezt tizenegy órakor. Az épületnek ez a része közvetlenül a temető mellett van, a templomharangot néhány hete megjavították és ahogy szól, most is, mintha a másik szobában harangoznának. És akkor holnap megyek Párizsba. És tökéletesen így érzem magam és hogy ez milyen.