"Csend volt, az üres úttesten foszforeszkált a homokos biciklinyom. Gyönyörködtem a kvarckristályok csillogásában. Bőröm friss és hűs volt a fürdéstől, testem tiszta, mint a közlekedőedény."

Charles Baudelaire
Recueillement


Sois sage, ô ma Douleur, et tiens-toi plus tranquille.
Tu réclamais le Soir; il descend; le voici:
Une atmosphère obscure enveloppe la ville,
Aux uns portant la paix, aux autres le souci.


Pendant que des mortels la multitude vile,
Sous le fouet du Plaisir, ce bourreau sans merci,
Va cueillir des remords dans la fête servile,
Ma Douleur, donne-moi la main; viens par ici,


Loin d'eux. Vois se pencher les défuntes Années,
Sur les balcons du ciel, en robes surannées;
Surgir du fond des eaux le Regret souriant;


Le soleil moribond s'endormir sous une arche,
Et, comme un long linceul traînant à l'Orient,
Entends, ma chère, entends la douce Nuit qui marche.

Charles Baudelaire
Áhitat

Én drága Bánatom, légy jó, nyugton maradj ma.
Az Alkonyt hívtad, ím leszállt, itt van, fogadd:
setét legét a halk városnak leplül adja
és békét hint emitt, amott meg gondokat.

Most, míg a csőcselék szivét kínnal maratja
a mord hóhér, a Kéj s vad ostort bontogat,
a rossz dáridón a nép az únt csömört aratja,
add, Bánatom, kezed: hagyd a bolondokat.

Jer! Nézd, lehajlanak holt éveink az égi
erkélyekről, fakó ruhájuk selyme régi;
mély habból mosolyos Megbánás ring ma fel;

egy vén híd-ív alá a Nap holtan zuhan már,
s Keletre hömpölyög hatalmas gyászlepel:
ott – hallod, édesem? – a csöndes Éj suhan már…

                                   Tóth Árpád fordítása

Philippe Jacottet
Sois tranquille...


Sois tranquille, cela viendra! Tu te rapproches,
tu brûles! Car le mot qui sera à la fin
du poème, plus que le premier sera proche
de ta mort, qui ne s’ârrete pas en chemin.

Ne crois pas qu’elle aille s’endormir sous des branches
ou reprendre souffle pendant que tu écris.
Même quand tu bois à la bouche qui étanche
le pire soif, la douce bouche avec ses cris

doux, même quand tu serres avec force le nœud
de vos quatre bras pour etre bien immobiles
dans la brûlantes obscurité de vos cheveux,

elle vient, Dieu sait par quels détours, vers vous deux,
de trés loin ou déjà tout près, mais sois tranquille,
elle vient : d’un à l’autre mot tu es plus vieux.

Takács Zsuzsa
A rossz irány

Nem tudom kifejezni többé magamat
Isten összetört bennem mindent. Próbálok
szabadulni egy tehertől, amit vinnem kellene.
Talán egy kisgyerek egy nyálkás rongy-

kupacban, amelynek érintésétől felfordul
a gyomrom - bár a szagokat már nem érzem.
Akit átadok egy ápolónak, hogy ne halljam
vinnyogását, mert vádol Téged, akit szeretnék


szeretni a változatlanságban megrekedt
időért, s azért hogy próbára teszel mind-
annyiunkat. Az engedelmesség öröme

és szomorúsága vacogtat. Nővéreim, ne
higgyetek el mindent, amit mondok. Én rossz
irányba megyek. Én félrevezetlek titeket.

"Ültem a croydoni vonaton a vizes nadrágomtól didergő húsban,
neonfényben, menetirány szerint,
és az, hogy nemcsak létezel, de pinád is van,
olyan volt ez egy pillanatra, mint mikor Krisztus Máténak int."

"Szinte kétségtelen már, hogy kaucsukból vagy, uram. Gumilabda vagy, amit maga a sátán is hiába ver a földhöz. A körme nyoma meglátszik a rád kent lakkfigurákon, a külsőd megviselt, de az anyag, az ép. Hajnalban még olyan volt az arcod, akár a régi, ráncos bőrbugyelláris, most pedig rugalmas vagy. Csak a szemed nincs rendben egészen."

Yusef Lateef - Eastern Sounds (1961)

Nous sommes à une telle époque d’individualisme qu’on ne parle plus jamais de disciples; on parle de voleurs.
(Cocteau)

Ezra Pound
A kert

                                         En robe de parade
                                                      Samain

Mint falnak vetett laza selyemgombolyag
Egy nő járkál a Kensington kerti út korlátja mentén,
És apródonkint öldösi őt
    egyfajta emocionális vérszegénység.

És mindenfelé a csőcselék
A nagyon szegények mocskos, izmos, megölhetetlen porontyai.
Ők öröklik a földet.

E nőben véget ér az úri faj.
Unalma tökéletes, túlcsorduló.
Szeretné, hogyha beszélne hozzá valaki,
És szinte retteg, hogy én,
    leszek olyan tapintatlan.

(Gergely Ágnes fordítása)

Marno János
a cselekmény - isten ha egyszer lábrakap 
(részlet)

legyen a szóban forgó tárgy még-
oly szétesőfélben, legyen - csont nélkül - én
lúgos-lágy semmirekellőség
és legyen kásás sötét, hogy akivel
szóba elegyedem - soká, vaktában csügg-
hessünk egymás körvonalain...
nincs semmi izgatóbb (mely otthonias is)
a komor gondolatok ízénél
ilyenkor közöttünk a sintér játszik
drótos botjával suhogtat, belekavar a sár-
gőzbe - NB!: innét a kóbor áramütés?...

John Berryman
Álomdalok
242.

Arról a „rólam". Előadás után
odajött egy hölgy, beszélne velem. „Hogyne.
Mikor alkalmas?”
Hát most, mondta. „Igen, de most ebéd-
elek.” – Majd ránéztem és lelkifurdalással telve
azt mondtam: „Rendben van, gyerünk.”

Átmentünk a szobámba, és hellyel kínált-
am és megkérdeztem, mivel némán ült: „Miért jött?”
„Bezárná, kérem, az ajtót?”
Henry zavarba jött. Nem szoktuk diákokkal bezárni az ajtót,
ez afféle elv, de ez a hölgy
gyanú felett állt.

Így fölálltam & bezártam és hátrafordulva
könnyek között leltem – mentegetőzve – ’Semmi-
ség”, biztattam, „adok
egy zsebkendőt. Sírjon.” Sírt ő, sírtam én. Mikor összeszedte
magát, megkérdeztem. „Mi baj, már ha el akarja mondani?”
„Semmi. Semmi baj.” Ennyi.
Én ő vagyok.

(Ferencz Győző fordítása)

Tandori Dezső

1974 – X.

Láttam az utolsó pépet a szádban –
láttam, hogy szinte azonnal megáll,
ha nem lökdösi lejjebb a kanál
– nem, nem a biztatás. Itt, a konyhában

törtem meg azt a gyümölcsöt, villával,
s bevittem neked (?), reggel. Délre már –
aznap estére – másnap hajnalán –
délelőttjén – szombaton! – akkor láttam

utoljára – kit is? aki még szombat
délelőtt (?), délután (?) –: így kavarognak
a jelzések, a jelölések, melyek

még vasárnap délig időt jeleztek,
jelöltek neked (?). Bárhogy is, a pép
lement. Üres torok, nincs maradék.

Charles Mingus - Mingus, Mingus, Mingus, Mingus, Mingus (1963)

 

Egy csodás lemez 63-ból, az ereje teljében lévő Mingustól, közvetlenül a The Black Saint and the Sinner Lady "koncept"-nagyzenekar-főműve előtt. A Mingus, Mingus, Mingus... jóllehet elbújni látszik a hatvanas évek korongjai között, de magába foglalja ennek a jazz-polihisztornak majd minden erényét, szólistaként csakúgy, mint komponistaként, illetve zenekarvezetőként. Mint nagy elődje Duke Ellington (akitől a Mood Indigo a negyedik darab a lemezen). A Mingus, Mingus, Mingus... egyszerre progresszív és tradicionális, innen legnagyobb előnye, ahogyan finom érzékkel feszegeti, tágítja saját kereteit, vezeti a hideg eleganciájú bepop-ot egy (szintén) hideg spontaneitás felé. A lemezen Eric Dolphy is játszik.

Bananafish

Január 29-én halt meg Salinger, ezt a verset meg az 1978-as Még így sem kötetben találtam. Meg ez, ha valaki még nem olvasta.

Tandori Dezső
A Perfect Day for Bananafish
Seymournak

Ami tűnik, csak visszatűnik ahhoz,
ami így marad teljesebben ott;
előremutató fordulatot
mindig csak a teljes körfordulat hoz.

Ilyenkor nézz el a banánhalakhoz.
És lesz majd egy tökéletes napod.
Körhalálukból telerakhatod
egy körhasítékod; ahogy felapróz

osztásod, mely teljes kör, egyszeri
(Innét a rémület? a liftbeli?
hogy továbbléphetni reménytelen?

Kiszállt valamelyik emeleten;
lövés dörrentett szét egy körszobát.
Megtette háromszázhatvan fokát.)

Tandori Dezső
lassan besötétül eljön

lassan besötétül eljön
eljön mindennek az ideje

nincs az hogy visszaemlékezni
megérkezem mülheimbe
an der ruhr
megvásárolom a sport-weltet
ez egy újság galopp

egy futamban megint otthon leszek
két három négy kilenc futam
ahány van annyi futamban leszek otthon
minél kevesebb a pénzem annál inkább
mindenki elmarad hátramarad
itthon
itthon és otthon a szavak közt nincs így különbség
nincs külön szép ernő szpéró alíz nincsenek többiek
élők halottak
elmarad mindenki
liango topsern simsalábim carno chorusboy vittipaldo petersburg
cariostro dax lackel mullo-nullo racket norton gordon
és mások futnak
és egy-egy futamban meglesz
hogy otthon és mint az hogy egy ajtót kinyitsz
és azonnal az üresség utáni pillanat tárul rád
a fejlövés disznóolja nélkül
de többé nem kell lennem

Mark Hollis - Mark Hollis (1998)

Az egyik kedvenc albumom. Mark Hollis, az egykori Talk Talk frontembere (ami egyesek szerint a 80-as évek zenéjének egyetlen értelme volt, mármint az együttes), első és ezidáig egyetlen szólóalbuma. Sokszor visszaköszönnek benne dallamok, megoldások a Talk Talk lemezekről, de letisztultabb, csendesebb lemez ez azoknál. Vagyis kötelező.

Marno János
a szerelem fölöslege
(részlet)

forró, bíborfekete sár ömlik szét a
papíron, szélcsend van, bezárom magam után
a fülkeajtót, és kiintek neki
az emelkedő felé: ez volt az utolsó
kinnlevőségem! mereven ülök, hátra-
hajtott fejjel, mintha aludnék, holott nagyon
is fent vagyok; látom őt egyensúlyozni
a maga magaslatán, miközben a fél
tekintetem a kicsiny műhely mennyezetére
szegeződik; hullám hullámra, az alsó tér
rekeszei megürülnek és kitágulnak, amit nem kellene,
az tudom már; újabb darab fagyos gyepszélek
szakadoznak fel a csuszamlástól, az alig
arasznyi termőréteg könnyen válik el - - -

Albert Ayler - Live in Greenwich Village: The Complete Impulse Session (1965-67)

Amíg lábadozom, szóljon csak ez.

Albert Ayler Trio - Spiritual Unity (1964)

A leggyönyörübb, legagresszívabb játék, amit valaha hallottam. Csak most kezdem megismerni Albert Ayler-t. Ez az album egy remekmű, mérföldkő a free jazzben. A bőgőnél a fiatal Gary Peacock.




(És hogy játsza a Bye bye Blackbird-öt. Itt a "klasszikus" és itt az Ayler-féle.)

Füst Milán 1936. november 5. -Napló

"Jó sötét a délután mélye és Dezső el van temetve. - A kormány egy miniszteri tanácsost küldött ki a temetésre, a főváros egy tanácsnokot... A Pesti Hírlap nevében valami ökör beszélt, aztán Móricz Zsigmond beszélt silányságokat... no Dezső ezért nem volt érdemes annyiféle bohócnak lenni! Akkor már a zord gőg jobb és a kis kereset! - Fáj a szívem érted."

Meghalt Eric Rohmer

Georges Brassens - La mauvaise réputation (live)
Uploaded by vodka33. - Explore more music videos.

bár a karácsony szebb, mint otthon

no hát ennyi lett volna
holnap indulok haza
ezt nem tudom folytatom-e, minden lehet
mostantol inkább hivjon fel, aki akar
egyébként meg ajánlom magamat
udozlettel:
magam

Tandori Dezső
Csak napra nap

Csak egy meg egy, csak napra nap, ennyi
maradt meg, viszont ez felfogás kérdése
is, mondhatnám, és elintézhetném magamban,
hogy az egész arra volt jó, hogy elmondhassam,
valami széthullt megint. Mutogatom a lombokat,
ezek kint a lombok, kint megint minden zöld lett,
és az infralámpa makacs fénye, valami, ami bennünk
is makacs – volt – vöröslik át, ez még nem
a napkelte, még csak halványodik, és el fogok
csúszni a munkákkal, napra nap, egy meg egy, ők
élnek, még élnek, és most kell foglalkoznom
velük, most akarhatom ezt. Most akarom ezt,
ha már!/ akár? a makacs inflalámpa és az agyonéhezett –
begy, belek, idegek az agyban, felbomlás
- célszerűen kapta négy nap öt éj a táplálékot,
és most az ötödik év telik az életéből mégis.
Ül a vállamon, valaminek a maradványai vagyunk ketten,
a Nagyok egy híján elmentek, hol vannak, lomb
teljesíti a teret fölöttük, de már nem fölöttük,
ott vannak, és nincsenek ott.
A por, melyben lábam!/ melyben úgymond tiprok?,
ez mind, a por, ez mind, a lomb, ők,
csakhogy én ezt nem hiszem el. Nem mondom,
nem arra lettem, a legrosszabbat semmiről,
csak néha! magam-veszítve?, ám
a többi sincs, a többi sincs, makacs infralámpa
világít hirtelen a legteljesebb napfényben.

la lumière noire

duck-hunting season

nagyon vàrtam tegnap, hogy majd minden francia megbolondul, szeretetrohamot kap, egyszeruen csak csillog a szemuk. ehhez képest még volt aki bologatott is amikor mondtam hogy a gyomrom felfordul a tuzijàtéktol.

(Robert Knoth)

Bill Evans-The last european concert (1980)

Ez maradt a végére, ahogy szegény Bill Evans-nek is. Nélkule nem tartana itt az europai jazz, Keith Jarrett, annyi mindenki. Mintha egyetlen vasàrnap délutàn lenne az egész élet.

meghalt a laptopom. tavaly elloptàk, most csak meghalt, de ugyanolyan érzés. a foldszinten nincsen aram sehol, egyedul a furdoszobàmban, lefekvés elott ott eluldogélek kicsit. ma reggel megtamadott az egyik tyuk amikor ki akartam venni mellole a tojast, nem az o tojasat, hanem a masikét, aki nem ul egész nap értelmetlenul rajta. mi van még? tegnap szivszorito elmeny egy idotlen tertelen bevasarlo(nem kozpont, hanem)vàrosban, nincsen nyomorultabb hely a foldon mint ez(ek), vagy csak még nem talàltàk ki. de azert a leginkabb ez a furdoszoba dolog aggaszt, tul szimbolikus ez most nekem. vàrom még itt egyik kicsit, hogy elàlmosodjak, aztàn

Elmentem megint egy hétre, Délre

The Tepid Heart, but Let’s Not Repeat It

The plaid shirt you left forgotten
on the garden bench. Such is time gone past.
In the house you so love your mother
always gets the first word. How long
the backroom’s watched over this head.
Blabbing’s absurd. I waited up for you,
and left to myself like all those times before,
I slipped my hand up your blouse.

Pristine July. The sun comes out
and stays that way through the afternoon.
The grass dries, the puny seed
soaks into the earth. By nightfall even
the last fence becomes clear. You hit
the roof, what d’you mean, pristine,
the dark is nothing but the dark.

With the dead I’m somehow
more steadfast. I say two years,
then we sell the house. The gate, the rusty
bars are what I remember. A heart is
that which hates or might just not,
yet still never gives an inch. You can
roam through life’s blurry halls.
I make coffee without a thought for you.

So long there’s a time-table and there are trains.
At the dirt road’s end the station’s stood
nearly fifty years. I walk to the store, where
the gal’s still called the gal, and I’m still friends
with her daughter. Then back to the waiting room,
back to the scoured stone benches. On our street
an ancient mine gapes, summer passes.

Let it be Sunday, let it be morning. May
the house rouse ’round eight. May everything
follow in drowsy, delayed order,
may two bodies obey a never-known habit.
A light wind, autumn garden, whatever’s in it edible,
just let this all be. And let’s talk till noon,
as if a guest were jotting down, taking note
of every word. Let’s consistently say this carcass
is the past, and in front of life may this regularly appear:
fucking. Let’s lie about character, cities, roles,
but the names, for God’s sake, let’s not repeat.

Translated by: Maya J. LoBello

Eric Aupol

lista

Ide kéne elmennem két nap alatt Párizsban:
ide (erre elég kíváncsi vagyok)
ide
ide
ide
ide

majdnem reménytelen

Majdnem

Majdnem július van, vagyis most kicsit úgy érzem magam. Tegnap volt itt esküvő, 4-5 liter puncs maradt belőle. A 10 évesnél fiatalabb gyerekek a halálba idegesítettek. Süt a nap és fúj a szél.

Bertók László
Aztán a szegény buta test

Aztán mindennek nekimegy
beleakad lába keze
s mintha búcsúzni jönne be
kirázza a forró hideg

aztán mégis búcsúzni kezd
valaki beszélget vele
s úgy huppan a padlóra le
hogy nem tartozik senkinek

aztán mindenkinek fizet
csattog a kocsma erdeje
az utolsó szó is tele
kimondva amit elkövet

aztán a szegény buta test
ahogy folytatná nélküle.

nem is mondom tovább

Tandori Dezső: Hekatomba
Szonettfos (és jegyzetek)

11

A halálhekatomba
úgy nő, mint a savval lehányt
körömtörmelék, egyikük halálát
így láttam: körömreszelő kettéválva

lötyögtette cérna
vékony szálon a sima végét, hátrált
tőlem, aztán elvált, a szőnyegen nem lát
ily apró maradványt a szem, ami a fej maradéka

volt. Halála hófordulóján álmodtam.
Vagy ez gyönyörűség, kegyelem?
Egész nap ez van velem?

Macskát, fojtsam
napom büdös hordóba.
Kutyát, vigyem sintérdombra, madárral nem is mondom tovább

Tompa vagyok

- Je cherche un mot plus fort que joie . Il n’y a pas de mot. Même en chinois. Un… apaisement total. Une sorte de… comment dites-vous? de… je ne sais pas. Il n’y a qu’une chose qui soit encore plus profonde. Plus loin de l’homme, plus près de… Tu connais l’opium?
- Guère
- Alors, je peux mal t’expliquer. Plus près de ce que vous appelez… extase. Oui. Mais épais. Profond. Pas léger. Une extase vers… vers le bas.
- Et c’est une idée qui te donne ça?
- Oui: ma propre mort.
(Malraux)

Nagy bajban lehetek, mert megint Roxy Music-ot hallgatok.

És amikor a gép a magyar bankkártyámra angol szöveggel reagált a kijelzőn, akkor egyszerre láttam meg a rettenetet és a félelmet a pultoskisasszony szemének bogarában.

Esik, esik és meleg van. Olvasok. Mennyi mindent nem szeretek csinálni a szabadban, ellenben lassan már mindent megeszek. Nem beszélek csúnyán, mert nem tudok.

John Coltrane: Ascension (1965)

Én zenei értelemben nagyjából a Miles Davis és John Coltrane közös munkáiból válogató lemezen, lemezzel nőttem fel. A hat év megismételhetetlenül letisztult és klasszikus szerzeményeiről felesleges bármit is mondani, kötelező olvasmányok. De mégis, aki Coltrane igazi arcára kíváncsi, annak az 1961-től haláláig, 1967-ig felvett korongok között kell kersgélnie. Evidens módon ott az A Love Supreme, a new port-i és a village vanguard-i koncertfelvételek, és ott van az 1965-ös stúdiólemez, az Ascension. Coltrane itt beláthatatlanul (még jó, hogy belátható) messzire jut, és a zenei szépről való gondolkodásnak egy új síkjára ér el a jazzben. Habár Ornette Coleman öt évvel korábbi alapvetésével, a Free Jazz, érintkezési pontjai vannak, Coltrane lemezén, a látszattal ellentétben, sokkal inkább érzéki zenét kapunk. Két szám, egy 40 és egy 38 perces track. Nem tudom, de nekem, többek között ez után a lemez után, mindig forog a gyomrom, amikor 2009-ben a negyvenes-ötvenes évek jazzszámait újrakeverve megpróbálják lenyomni a torkomon a bárgyú szalonjazzt. Nagyon kell igyekezni, ha ilyen útkeresőket akarunk hallani. Az Ascension katartikus, nem úgy ahogyan megszoktuk, de az. Szent őrület. Egyébként az eredeti lemezt tapasztalataim szerint elég nehéz megszerezni, én egy fél napig futottam utána Párizsban. De itt mindenki büntetlenül megteheti.

Soha nem tanulok meg franciául

chaperonner [1] ts i 1. vad vadászsólyom fejére/szemére ráhúzza a sapkát

A második óra után már félek és reszketek. Hiába minden, kegyelemért fohászkodom a barátságos kis kert hátsó sarkában. Van élet a Földön csalán nélkül? Gyűlölöm a csalánt, gyűlölöm a csalánt, zengő érc...

Captain Beefheart & his Magic Band: Mirror Man (1970)

Tom Waits mesterének lemezei semmit sem veszítenek erejükből. A Mirror Man nagyon rágós, egy ideig idegesítően monoton számai végülis felejthetetlenek. Real Gone 1970-ben. Ugyanolyan progresszív az egész, mint negyven éve. Négy napja erre festem a falat.

Cross The Green Mountain

Most kell bevallanom férfiasan, hogy elvesztettem a fonalat azzal az egésszel, ami itt folyik, ezen az oldalon. Ezzel a fiktív történettel, aminek semmi, de semmi köze nincsen, ahhoz, amihez látszólag van. Közben meg egy valahol máshol visszanyert köz, és bocsánat. Nem hiszem, hogy tudok több értelemben folytonos lenni, de persze lehet, hogy már eddig, itt sem voltam az. Magyarul, amit a hátralévő kevés időben majd művelek, azt mindenki nézze el nekem, mindenki valamit. Alig tudtam ma vacsorázni, annyira más most, hogy tegnap visszajöttem Palisba. A jobb oldalamon az óriási lombokkal, amiktől boldogan lehetne megfulladni. A nappaliban lóg egy Hollan kép. De nem erről a közelségről beszélek.

Keith Jarrett: Spheres (1976)

Nincs más mondanivalóm. A kölni koncert után egy évvel. Nem tudom mi történet, ott, a hetvenes évek közepén. Keith Jarrett orgonán.

És akkor választanom kéne a mobiltelefonom és a kontaktlencse tartóm között. Mert a kettőnek egyszerre nincs hely.

O évidence

Semmi sincsen túlzottan jelen most, és egyébként is holnap pakolok össze, ami nagy mutatvány lesz, mert így ránézésre ennyi könyvet képtelenség belepréselnem a hátizsákba, nejlonzacskóval viszont nincs kedvem égetni magam a grenoble-i pályaudvaron.
Rossz szobát fogtam ki itt, vagy inkább rossz hónapban jöttem. Ami nyáron kellemes lehet, az most csak hideg volt.
Feküdtem ma reggel az ágyban és nem akartam felkelni, a függöny félig volt elhúzva, de így is szinte sötét volt. Mondogattam magamnak, hogy nekem nincs önérzetem, kiváncsi voltam, tiltakozom-e, és ha tiltakozom, mit hozok fel ellenérvként, ez érdekelt.
Így jött a kisszerű megvilágosodás.
Szegény Jacques Lacan például, ha tudta volna, hogy mekkora féreg, lehet hogy nem is lett volna Jacques Lacan.

Louvain 4
Uploaded by Paroles_des_Jours

Most mit mondjak? Nekem nincsen véleményem a pápákról, szerintem II. János Pálnak nem kellett volna lemondania, azért mert öreg, szerintem XVI. Benedek aranyos. A népszavazással kapcsolatban még megalázóbban vagyok műveletlen és nem tudom hol van Moszkva, nem tudom hol van Brüsszel.