egy lélekcsel, egy testcsel

2011-03-14T11:50:00.001-07:00

ratée n fn; tex a legombolyító készülék hibás működése

2011-03-10T04:07:00.000-08:00

"Vévén eszébe, hogy már tovább nem szaladhat, az ő nagy lombos farkát meghugyozza és a közelben érdeklő agarakat azzal csapdossa arcul, mellynek büdösségét az ebek nem szenvedhetvén, elállnak róla. "

2011-03-05T13:53:00.001-08:00

„Az echeneis, avagy remora, ez is csak kisded halacska, csak felényi mint egy angvilla, feketeszínű. Csudálatos erővel bíró, mert (amint írják felőle) a minden vitorláival sebesen menő, nagy tengeri hajót úgy megállítja, mintha egynéhány vasmacskákkal tartóztatnák meg. Ez pedig a természet folyása szerint miképpen lehessen meg, soha meg nem magyarázhatni, hanem egészen csak Isten munkájának és gondviselésének tulajdoníthatjuk.”

2011-03-03T14:23:00.000-08:00

"Van egy jó és egy rossz hírem. A jó hír az, hogy van élet (vagy valami ahhoz hasonló) a halál után. A rossz hír az, hogy Jean-Claude Villeneuve nekrofil."

Marc Trivier képei

2010-10-20T19:52:00.000-07:00

2010-10-17T09:52:00.001-07:00

Bertók László
Megmásíthatatlan

Úgy érzi, végleges. Nincs több
fazék, csak a
másik oldaláról is lehet nézni.
Nézni, odaülni melléje,
megkocogtatni, mint születéskor
az eget. S ha másra nem, a
kedvező frontra várni. A többi
megmásíthatatlan. Aki
szemben, az azonnal
beleköp, aki oldalt, az káromkodik. Ritka,
aki szétnyílik, mint egyszer a
tenger, hogy rajta át, s hogy
azt mondhassa, forró és
sűrű, de ha te, akkor
edd pálcikával. Ültök,
mint bádog a tetőn, mint a
fényesre élezett tányérok, mint a
bibliai példázatok. Ha egy
megmozdul, mindenki
begombolja az ingét, s hazamegy.

2010-08-12T04:58:00.001-07:00

2010-08-11T05:56:00.000-07:00

Marno János
Tereld

a szót, vissza a csonthoz, tereld újfent
a kertre, vesződség nélkül, vesződjön
vele az ördög, tereld a szót másra,
mondd, amit álmodban (sem) gondolsz; aludj
más szóval, aludd ki magad a kertben,
tereld a szót álmodban a kecskére,
mely egy sportpályán legel, elhagyottan,
a kapufához kötözve; szólítsd meg
most, tereld a szót a harangzúgásra,
vagy lökd vissza őt a szakadékába,
még harangszó előtt; vagy rúgd csak jól ol-
dalba. Nosza, tereld a szót a nyájra.

2010-08-10T02:17:00.001-07:00

boldogság

2010-08-09T10:29:00.001-07:00

"La consommation des nourritures est la nourriture de la vie."

artaud

2010-08-05T08:35:00.001-07:00

nyaraltunk hát

2010-07-28T16:43:00.000-07:00

Marno János
Anna

ma nem fekszik Nárcisznak, nem érzi őt
eléggé valóságosnak vagy minek,
mintha nem is lenne, vagy aludna még,
álmában forgolódva lét és nemlét
határán, egy pillényi fogaskerék
az űrben, mely üregét vájja bennünk;
magyarázatába hát mégsem menjünk
bele, időnkből kifutva, mint forralt
tej bőre, bögrénkből kivetve, s hozzá-
tapadva falához, melyet mutató-
ujjunk pecsétje tanúsít. Nyaraltunk.
Felnyalva végül valami út testét.

mellékutca-kedvét kapja vissza az ember

2010-07-23T08:09:00.000-07:00

Tandori Dezső
Mellékutcák, újra-becsült idők

Mellékutcák - főbb úton igyekezve,
             főbb céllal, s épp oda
pillantasz, oldalt, zöldre-vörösre,
             téglán lombok sora:
mint vágyva-vágyások tűnnek szemedbe,

mint visszavágyottak, meg nem becsültek,
             vagy oly örökvaló
bizakodásod tárgyai, kihültebb
             témák, mind járható,
s mindegy, melyiket mily soká kerülted -;

főbb célod maga a bizonytalanság,
             vagy tartasz tőle, rossz...!
vagy beletörődnél, s így vágytalan rád
             esőként záporoz
mind, ami van-nincs, és eltűnt kalandját

áhítod vissza a ...minek, minek még?
             És megkönnyebbülés,
hogy a főbb cél mégsem ragad el, ekképp
             van vissza-becsülés
lehetősége... mellékutca-kedvét

kapja vissza az ember, ha "megússza"
             amitől visszaút
nem ígérkezett... s "szíve" odahúzza,
             hogy majd örülni tud
a mellékesen tűntnek. Ez: a múltja.

2010-07-22T07:16:00.000-07:00

2010-07-21T21:21:00.000-07:00

Tandori Dezső
Világos, sötét

Világos kezd, a játék szabályai szerint.
Látom a világot, ennivalói között tájékozódom.
Sötétedésemről mit tudnak, akikről én is mit tudok?
Valahol megtalálnak, ez már az ő utcanevük.
A többi velem együtt, a névtelenségbe veszett volna.

Innét kezdődnek ők. Egymásról nem tudhatják, mik.
Szűk tér, állandóan közeli eleség, homályos körvonalak.
Állatorvosi vizsgálat, ha már úgyis kijött a kutya miatt.
Erről nem tud ő, vagy mégis tud, az elhatározott injekcióról.
Akkor inkább mi, önkéntes jelentkezők, ez a változat.

Vasárnap délelőtt, a Krisztinavárosból térek haza.
Újságot és pogácsát viszek, sajtos pogácsát.
Az égett, sajtos részt elfogyasztom, a verebeké a többi.
Könyveim jól elfogynak a Krisztina körúton.
Könyveimnek melyik az égett felső része, hová jut az alsó?

Hazaérek, megérzem a vak veréb jellegzetes illatát.
A szemgödrök lassú száradását hozta a nyár, a növekvő sötétet.
A téli, a tavaszi felfázás, a vesék állandósult baja.
Meghatározza ez a híg ürüléket, onnét az illat.
Tűntével ennyi is közelebb visz a magaméhoz.

Nem nagy dolog nem lenni, valóban, nem térni haza honnét.
Nem vállalni több vak madarat, nem fűteni körültekintően.
A pogácsa mindkét felét meghagyni, nem írni könyveket.
És a játszma saját szabályainak köztulajdonában élni.
Valóban embernek-és-verébnek lenni, kapkodás nélkül.

2010-07-20T19:23:00.000-07:00

Tandori Dezső
Amit nem érdemes komolyabban,
mert olyan komoly, hogy jobb,
ha komolytalanul nem érek vele semmit

Aki engem tényleg akar szeretni,
értse meg: nem szeretek beszélgetni;
akit tényleg én érdeklek, e hogy-s-mi,
értse meg: nem szeretek találkozni;
nem mintha nem tudnék elbeszélgetni,
de ez az el: ott van, ha nincs is ott;
s a találkozgatásban – észrevenni? –
túl számosak a képzők és ragok,
a mit-tudom-én-mik. (Lediplomáztam
magyar nyelvből, azzal ezt is lezártam,
a le-részt, s aki azt vetné szememre,
hogy túlontúl is túl józan vagyok,
értse meg: én csak így részegedem le,
hogy bizonyos részeket elhagyok.)
S ezt nem szeretném szaporítani,
az örökké csak elhagyni valókat,
de nem is inthetek jóváhagyólag,
ha arra kellene megint, ami
nem-én-vagyok-ami. Nem állagát
kétlem, nem nélkülem-való, magát
hozzám hasonló makacssággal védő
nem-tudom-mijét, mert én nem tudom,
amibe nem, nem is avatkozom,
nem cserélődik bennem össze én s ő,
magamon kívül tartom meg magamnak
azt, amibe eleve nem avattak,
és hát nagyon sokat is dolgozom;
rajtad s… Még Másokon… hagyd, ha hagyom.

2010-07-18T12:52:00.000-07:00

Tandori Dezső
Egyoldalú párvers egyik fele

„Nem mintha mindenben azonosulnék
veled, nem is vagyok mindig veled,
és kevés ahhoz, hogy részleteket
ismerjek, »minden délután s a plusz két

hétvégi nap«, hogy megismerjem, úgy, még
ismeretlen s talán nem ismeret-
anyagszerű délelőttjeidet,
sok kis semmit-s-mindent (s elszomorodnék!

okkal! ok nélkül? mindegy; ahogy ez
veled is történne viszont) –
de egyben,
s jó, hogy egyre inkább? biztos lehetsz:

számomra mások mind idegenebben
mások, s ez itt nem kettős tagadás
állítása; ez az(on)osulás.”

2010-07-17T09:23:00.001-07:00

Tandori Dezső
A búcsúfélkör

Ott, az utolsó jelsai napon,
amely aztán utolsó lett valóban,
egy búcsúfélkört, emlékszel, leróttam
veled délután; a hotelsoron

mentünk végig, és egy hullámfogón
magasra vert a víz. A rádióban
nem is tudom mit hallottunk; szorongtam,
szorongtál; hogy megint valami jón

lehetünk túl; itt s most, és általában.
Mintha mindentől búcsúznék! ez itt nem
túlzás, mert azt mondom, hogy adja Isten,

ne legyen igaz; mert a haladék
felemésztődik önnön állagában,
és semmi, semmi nem elég. Elég.

2010-07-14T15:33:00.000-07:00

Tolnai Ottó
És kedvesemnek láthatatlan púder agyar-ék
(részlet)

egy dolgot sajnálok igazán
azt hogy írtam az üvegekről
nem kellett volna mondtam az előbb
ahogy elmostam a lekvárosüveget
s a nap felé emeltem könnyezve
nem kellett volna hiszen még néhány nap
és te is megtelsz
megtelsz fénnyel
és te is elkötheted a nyakad

2010-07-13T12:23:00.000-07:00

Tandori Dezső
1976715/g - Azért még lehet; sőt, kell

Az előbb nagyon elszomorodtam.
Akármilyen maiak lehetünk
ilyesmiben, régi a szókincsünk;
már maga az is, hogy mindent mondtam

eddig, életemben, amit "mondtam,"
micsoda szóismétlés! nem kezdünk
semmit, indigó van minden szervünk
fölé rakva, és nyomják, amíg van

leve. Ez meg egy hasonlat, szerettek
ti ilyet, meg én is, meg mindenki.
Hát egy-két dologról le kell tenni,

mást meg nem kell felvenni. "Ez az élet."
Csak nem lehet általában élni;
akárhogy is indigó van fölötted.

2010-07-06T16:17:00.000-07:00

Rainer Maria Rilke
Szonettek Orpheuszhoz
I. 14

Kört jár velünk szőlő, gyümölcs, virág.
S ők nem csupán az év nyelvén beszélnek.
Szín-vallásai mind a Mélysötétnek,
s tán féltékenység fénylik rajtuk át,

a holtaké, kiktől a föld megérik.
Mit tudjuk, értünk mit művelnek ők?
Régi szokásuk szabad agyvelőt
tölteni szét az agyag velejéig.

Kérdhetnéd: szívesen teszik?...
A telt gyümölcs rabszolga műveként ér
hozzánk, az úrhoz, a földfelszínig?

Vagy ő az úr, ki alszik a gyökérnél,
s fölöslegéből ajándékozódhat
iker-műve erőnek s néma csóknak?

Nemes Nagy Ágnes fordítása

td

2010-07-02T15:09:00.000-07:00

Félek az elalvástól.
Egész nap alibi-tevékenykedem.
Éjszaka abszolút nem teszek semmit.
Képzelgéseimtől elment a kedvem.
Félelmeim remélhetőleg irreálisak.
De erre sem játszhatom rá.

2010-07-01T18:47:00.000-07:00

Rainer Maria Rilke
Szent Sebestyén

Áll, de szinte fekve; rengeteg
akarat feszíti sorsa ellen.
Szoptató nő, elhúzódva, csendben,
s koszorú, magában kötve meg.

S zúg a sok nyíl rendületlenül,
s mintha ágyékából nőne mind ki,
ércesen reszket tolluk. De hinti
éj-derűjét ő sértetlenül.

Búja egyszer mégis lángra kap,
és két szem fájón felszakad,
mígnem újra fitymálásba réved
s megvetésbe mintegy: dúljanak
pusztítói, rombolják e szépet.

Csorba Győző fordítása

2010-07-01T18:42:00.001-07:00

2010-07-01T18:38:00.000-07:00

"Csend volt, az üres úttesten foszforeszkált a homokos biciklinyom. Gyönyörködtem a kvarckristályok csillogásában. Bőröm friss és hűs volt a fürdéstől, testem tiszta, mint a közlekedőedény."

2010-06-27T18:05:00.001-07:00

2010-06-27T17:54:00.000-07:00

Charles Baudelaire
Recueillement

Sois sage, ô ma Douleur, et tiens-toi plus tranquille.
Tu réclamais le Soir; il descend; le voici:
Une atmosphère obscure enveloppe la ville,
Aux uns portant la paix, aux autres le souci.

Pendant que des mortels la multitude vile,
Sous le fouet du Plaisir, ce bourreau sans merci,
Va cueillir des remords dans la fête servile,
Ma Douleur, donne-moi la main; viens par ici,

Loin d'eux. Vois se pencher les défuntes Années,
Sur les balcons du ciel, en robes surannées;
Surgir du fond des eaux le Regret souriant;

Le soleil moribond s'endormir sous une arche,
Et, comme un long linceul traînant à l'Orient,
Entends, ma chère, entends la douce Nuit qui marche.

Charles Baudelaire
Áhitat

Én drága Bánatom, légy jó, nyugton maradj ma.
Az Alkonyt hívtad, ím leszállt, itt van, fogadd:
setét legét a halk városnak leplül adja
és békét hint emitt, amott meg gondokat.

Most, míg a csőcselék szivét kínnal maratja
a mord hóhér, a Kéj s vad ostort bontogat,
a rossz dáridón a nép az únt csömört aratja,
add, Bánatom, kezed: hagyd a bolondokat.

Jer! Nézd, lehajlanak holt éveink az égi
erkélyekről, fakó ruhájuk selyme régi;
mély habból mosolyos Megbánás ring ma fel;

egy vén híd-ív alá a Nap holtan zuhan már,
s Keletre hömpölyög hatalmas gyászlepel:
ott – hallod, édesem? – a csöndes Éj suhan már…

Tóth Árpád fordítása

Philippe Jacottet
Sois tranquille...

Sois tranquille, cela viendra! Tu te rapproches,
tu brûles! Car le mot qui sera à la fin
du poème, plus que le premier sera proche
de ta mort, qui ne s’ârrete pas en chemin.

Ne crois pas qu’elle aille s’endormir sous des branches
ou reprendre souffle pendant que tu écris.
Même quand tu bois à la bouche qui étanche
le pire soif, la douce bouche avec ses cris

doux, même quand tu serres avec force le nœud
de vos quatre bras pour etre bien immobiles
dans la brûlantes obscurité de vos cheveux,

elle vient, Dieu sait par quels détours, vers vous deux,
de trés loin ou déjà tout près, mais sois tranquille,
elle vient : d’un à l’autre mot tu es plus vieux.

2010-06-27T17:50:00.000-07:00

Takács Zsuzsa
A rossz irány

Nem tudom kifejezni többé magamat
Isten összetört bennem mindent. Próbálok
szabadulni egy tehertől, amit vinnem kellene.
Talán egy kisgyerek egy nyálkás rongy-

kupacban, amelynek érintésétől felfordul
a gyomrom - bár a szagokat már nem érzem.
Akit átadok egy ápolónak, hogy ne halljam
vinnyogását, mert vádol Téged, akit szeretnék

szeretni a változatlanságban megrekedt
időért, s azért hogy próbára teszel mind-
annyiunkat. Az engedelmesség öröme

és szomorúsága vacogtat. Nővéreim, ne
higgyetek el mindent, amit mondok. Én rossz
irányba megyek. Én félrevezetlek titeket.

2010-06-26T19:06:00.001-07:00

"Ültem a croydoni vonaton a vizes nadrágomtól didergő húsban,
neonfényben, menetirány szerint,
és az, hogy nemcsak létezel, de pinád is van,
olyan volt ez egy pillanatra, mint mikor Krisztus Máténak int."

2010-06-26T18:53:00.000-07:00

"Szinte kétségtelen már, hogy kaucsukból vagy, uram. Gumilabda vagy, amit maga a sátán is hiába ver a földhöz. A körme nyoma meglátszik a rád kent lakkfigurákon, a külsőd megviselt, de az anyag, az ép. Hajnalban még olyan volt az arcod, akár a régi, ráncos bőrbugyelláris, most pedig rugalmas vagy. Csak a szemed nincs rendben egészen."

2010-06-26T18:47:00.001-07:00

Yusef Lateef - Eastern Sounds (1961)

2010-04-16T07:12:00.003-07:00

2010-04-13T14:22:00.001-07:00

Nous sommes à une telle époque d’individualisme qu’on ne parle plus jamais de disciples; on parle de voleurs.
(Cocteau)

2010-04-11T06:45:00.000-07:00

Ezra Pound
A kert

                                         En robe de parade
                                                      Samain

Mint falnak vetett laza selyemgombolyag
Egy nő járkál a Kensington kerti út korlátja mentén,
És apródonkint öldösi őt
    egyfajta emocionális vérszegénység.

És mindenfelé a csőcselék
A nagyon szegények mocskos, izmos, megölhetetlen porontyai.
Ők öröklik a földet.

E nőben véget ér az úri faj.
Unalma tökéletes, túlcsorduló.
Szeretné, hogyha beszélne hozzá valaki,
És szinte retteg, hogy én,
    leszek olyan tapintatlan.

(Gergely Ágnes fordítása)

2010-04-04T02:15:00.000-07:00

2010-03-30T17:29:00.000-07:00

Marno János
a cselekmény - isten ha egyszer lábrakap
(részlet)

legyen a szóban forgó tárgy még-
oly szétesőfélben, legyen - csont nélkül - én
lúgos-lágy semmirekellőség
és legyen kásás sötét, hogy akivel
szóba elegyedem - soká, vaktában csügg-
hessünk egymás körvonalain...
nincs semmi izgatóbb (mely otthonias is)
a komor gondolatok ízénél
ilyenkor közöttünk a sintér játszik
drótos botjával suhogtat, belekavar a sár-
gőzbe - NB!: innét a kóbor áramütés?...

2010-03-15T13:03:00.000-07:00

John Berryman
Álomdalok
242.

Arról a „rólam". Előadás után
odajött egy hölgy, beszélne velem. „Hogyne.
Mikor alkalmas?”
Hát most, mondta. „Igen, de most ebéd-
elek.” – Majd ránéztem és lelkifurdalással telve
azt mondtam: „Rendben van, gyerünk.”

Átmentünk a szobámba, és hellyel kínált-
am és megkérdeztem, mivel némán ült: „Miért jött?”
„Bezárná, kérem, az ajtót?”
Henry zavarba jött. Nem szoktuk diákokkal bezárni az ajtót,
ez afféle elv, de ez a hölgy
gyanú felett állt.

Így fölálltam & bezártam és hátrafordulva
könnyek között leltem – mentegetőzve – ’Semmi-
ség”, biztattam, „adok
egy zsebkendőt. Sírjon.” Sírt ő, sírtam én. Mikor összeszedte
magát, megkérdeztem. „Mi baj, már ha el akarja mondani?”
„Semmi. Semmi baj.” Ennyi.
Én ő vagyok.

(Ferencz Győző fordítása)

2010-03-13T13:22:00.000-08:00

Tandori Dezső

1974 – X.

Láttam az utolsó pépet a szádban –
láttam, hogy szinte azonnal megáll,
ha nem lökdösi lejjebb a kanál
– nem, nem a biztatás. Itt, a konyhában

törtem meg azt a gyümölcsöt, villával,
s bevittem neked (?), reggel. Délre már –
aznap estére – másnap hajnalán –
délelőttjén – szombaton! – akkor láttam

utoljára – kit is? aki még szombat
délelőtt (?), délután (?) –: így kavarognak
a jelzések, a jelölések, melyek

még vasárnap délig időt jeleztek,
jelöltek neked (?). Bárhogy is, a pép
lement. Üres torok, nincs maradék.

Charles Mingus - Mingus, Mingus, Mingus, Mingus, Mingus (1963)

2010-02-14T08:47:00.000-08:00

Egy csodás lemez 63-ból, az ereje teljében lévő Mingustól, közvetlenül a The Black Saint and the Sinner Lady "koncept"-nagyzenekar-főműve előtt. A Mingus, Mingus, Mingus... jóllehet elbújni látszik a hatvanas évek korongjai között, de magába foglalja ennek a jazz-polihisztornak majd minden erényét, szólistaként csakúgy, mint komponistaként, illetve zenekarvezetőként. Mint nagy elődje Duke Ellington (akitől a Mood Indigo a negyedik darab a lemezen). A Mingus, Mingus, Mingus... egyszerre progresszív és tradicionális, innen legnagyobb előnye, ahogyan finom érzékkel feszegeti, tágítja saját kereteit, vezeti a hideg eleganciájú bepop-ot egy (szintén) hideg spontaneitás felé. A lemezen Eric Dolphy is játszik.

Bananafish

2010-02-09T14:13:00.000-08:00

Január 29-én halt meg Salinger, ezt a verset meg az 1978-as Még így sem kötetben találtam. Meg ez, ha valaki még nem olvasta.

Tandori Dezső
A Perfect Day for Bananafish
Seymournak

Ami tűnik, csak visszatűnik ahhoz,
ami így marad teljesebben ott;
előremutató fordulatot
mindig csak a teljes körfordulat hoz.

Ilyenkor nézz el a banánhalakhoz.
És lesz majd egy tökéletes napod.
Körhalálukból telerakhatod
egy körhasítékod; ahogy felapróz

osztásod, mely teljes kör, egyszeri
(Innét a rémület? a liftbeli?
hogy továbbléphetni reménytelen?

Kiszállt valamelyik emeleten;
lövés dörrentett szét egy körszobát.
Megtette háromszázhatvan fokát.)

2010-02-08T09:47:00.000-08:00

Tandori Dezső
lassan besötétül eljön

lassan besötétül eljön
eljön mindennek az ideje

nincs az hogy visszaemlékezni
megérkezem mülheimbe
an der ruhr
megvásárolom a sport-weltet
ez egy újság galopp

egy futamban megint otthon leszek
két három négy kilenc futam
ahány van annyi futamban leszek otthon
minél kevesebb a pénzem annál inkább
mindenki elmarad hátramarad
itthon
itthon és otthon a szavak közt nincs így különbség
nincs külön szép ernő szpéró alíz nincsenek többiek
élők halottak
elmarad mindenki
liango topsern simsalábim carno chorusboy vittipaldo petersburg
cariostro dax lackel mullo-nullo racket norton gordon
és mások futnak
és egy-egy futamban meglesz
hogy otthon és mint az hogy egy ajtót kinyitsz
és azonnal az üresség utáni pillanat tárul rád
a fejlövés disznóolja nélkül
de többé nem kell lennem

Mark Hollis - Mark Hollis (1998)

2010-02-08T04:46:00.000-08:00

Az egyik kedvenc albumom. Mark Hollis, az egykori Talk Talk frontembere (ami egyesek szerint a 80-as évek zenéjének egyetlen értelme volt, mármint az együttes), első és ezidáig egyetlen szólóalbuma. Sokszor visszaköszönnek benne dallamok, megoldások a Talk Talk lemezekről, de letisztultabb, csendesebb lemez ez azoknál. Vagyis kötelező.

2010-02-06T01:58:00.000-08:00

Marno János
a szerelem fölöslege
(részlet)

forró, bíborfekete sár ömlik szét a
papíron, szélcsend van, bezárom magam után
a fülkeajtót, és kiintek neki
az emelkedő felé: ez volt az utolsó
kinnlevőségem! mereven ülök, hátra-
hajtott fejjel, mintha aludnék, holott nagyon
is fent vagyok; látom őt egyensúlyozni
a maga magaslatán, miközben a fél
tekintetem a kicsiny műhely mennyezetére
szegeződik; hullám hullámra, az alsó tér
rekeszei megürülnek és kitágulnak, amit nem kellene,
az tudom már; újabb darab fagyos gyepszélek
szakadoznak fel a csuszamlástól, az alig
arasznyi termőréteg könnyen válik el - - -

Albert Ayler - Live in Greenwich Village: The Complete Impulse Session (1965-67)

2010-02-04T04:53:00.000-08:00

Amíg lábadozom, szóljon csak ez.

Albert Ayler Trio - Spiritual Unity (1964)

2010-01-13T11:18:00.000-08:00

A leggyönyörübb, legagresszívabb játék, amit valaha hallottam. Csak most kezdem megismerni Albert Ayler-t. Ez az album egy remekmű, mérföldkő a free jazzben. A bőgőnél a fiatal Gary Peacock.

(És hogy játsza a Bye bye Blackbird-öt. Itt a "klasszikus" és itt az Ayler-féle.)

Füst Milán 1936. november 5. -Napló

2010-01-12T15:48:00.000-08:00

"Jó sötét a délután mélye és Dezső el van temetve. - A kormány egy miniszteri tanácsost küldött ki a temetésre, a főváros egy tanácsnokot... A Pesti Hírlap nevében valami ökör beszélt, aztán Móricz Zsigmond beszélt silányságokat... no Dezső ezért nem volt érdemes annyiféle bohócnak lenni! Akkor már a zord gőg jobb és a kis kereset! - Fáj a szívem érted."

Meghalt Eric Rohmer

2010-01-11T10:57:00.000-08:00

2010-01-09T16:03:00.001-08:00

Georges Brassens - La mauvaise réputation (live)
Uploaded by vodka33. - Explore more music videos.

bár a karácsony szebb, mint otthon

2009-07-18T06:01:00.000-07:00

no hát ennyi lett volna
holnap indulok haza
ezt nem tudom folytatom-e, minden lehet
mostantol inkább hivjon fel, aki akar
egyébként meg ajánlom magamat
udozlettel:
magam

2009-07-17T07:40:00.001-07:00

Tandori Dezső
Csak napra nap

Csak egy meg egy, csak napra nap, ennyi
maradt meg, viszont ez felfogás kérdése
is, mondhatnám, és elintézhetném magamban,
hogy az egész arra volt jó, hogy elmondhassam,
valami széthullt megint. Mutogatom a lombokat,
ezek kint a lombok, kint megint minden zöld lett,
és az infralámpa makacs fénye, valami, ami bennünk
is makacs – volt – vöröslik át, ez még nem
a napkelte, még csak halványodik, és el fogok
csúszni a munkákkal, napra nap, egy meg egy, ők
élnek, még élnek, és most kell foglalkoznom
velük, most akarhatom ezt. Most akarom ezt,
ha már!/ akár? a makacs inflalámpa és az agyonéhezett –
begy, belek, idegek az agyban, felbomlás
- célszerűen kapta négy nap öt éj a táplálékot,
és most az ötödik év telik az életéből mégis.
Ül a vállamon, valaminek a maradványai vagyunk ketten,
a Nagyok egy híján elmentek, hol vannak, lomb
teljesíti a teret fölöttük, de már nem fölöttük,
ott vannak, és nincsenek ott.
A por, melyben lábam!/ melyben úgymond tiprok?,
ez mind, a por, ez mind, a lomb, ők,
csakhogy én ezt nem hiszem el. Nem mondom,
nem arra lettem, a legrosszabbat semmiről,
csak néha! magam-veszítve?, ám
a többi sincs, a többi sincs, makacs infralámpa
világít hirtelen a legteljesebb napfényben.

la lumière noire

2009-07-16T05:54:00.000-07:00

duck-hunting season

2009-07-15T04:35:00.000-07:00

nagyon vàrtam tegnap, hogy majd minden francia megbolondul, szeretetrohamot kap, egyszeruen csak csillog a szemuk. ehhez képest még volt aki bologatott is amikor mondtam hogy a gyomrom felfordul a tuzijàtéktol.

(Robert Knoth)

Bill Evans-The last european concert (1980)

2009-07-13T07:01:00.000-07:00

Ez maradt a végére, ahogy szegény Bill Evans-nek is. Nélkule nem tartana itt az europai jazz, Keith Jarrett, annyi mindenki. Mintha egyetlen vasàrnap délutàn lenne az egész élet.

2009-07-12T14:55:00.000-07:00

meghalt a laptopom. tavaly elloptàk, most csak meghalt, de ugyanolyan érzés. a foldszinten nincsen aram sehol, egyedul a furdoszobàmban, lefekvés elott ott eluldogélek kicsit. ma reggel megtamadott az egyik tyuk amikor ki akartam venni mellole a tojast, nem az o tojasat, hanem a masikét, aki nem ul egész nap értelmetlenul rajta. mi van még? tegnap szivszorito elmeny egy idotlen tertelen bevasarlo(nem kozpont, hanem)vàrosban, nincsen nyomorultabb hely a foldon mint ez(ek), vagy csak még nem talàltàk ki. de azert a leginkabb ez a furdoszoba dolog aggaszt, tul szimbolikus ez most nekem. vàrom még itt egyik kicsit, hogy elàlmosodjak, aztàn

Elmentem megint egy hétre, Délre

2009-06-28T03:13:00.000-07:00

2009-06-28T03:05:00.000-07:00

The Tepid Heart, but Let’s Not Repeat It

The plaid shirt you left forgotten
on the garden bench. Such is time gone past.
In the house you so love your mother
always gets the first word. How long
the backroom’s watched over this head.
Blabbing’s absurd. I waited up for you,
and left to myself like all those times before,
I slipped my hand up your blouse.

Pristine July. The sun comes out
and stays that way through the afternoon.
The grass dries, the puny seed
soaks into the earth. By nightfall even
the last fence becomes clear. You hit
the roof, what d’you mean, pristine,
the dark is nothing but the dark.

With the dead I’m somehow
more steadfast. I say two years,
then we sell the house. The gate, the rusty
bars are what I remember. A heart is
that which hates or might just not,
yet still never gives an inch. You can
roam through life’s blurry halls.
I make coffee without a thought for you.

So long there’s a time-table and there are trains.
At the dirt road’s end the station’s stood
nearly fifty years. I walk to the store, where
the gal’s still called the gal, and I’m still friends
with her daughter. Then back to the waiting room,
back to the scoured stone benches. On our street
an ancient mine gapes, summer passes.

Let it be Sunday, let it be morning. May
the house rouse ’round eight. May everything
follow in drowsy, delayed order,
may two bodies obey a never-known habit.
A light wind, autumn garden, whatever’s in it edible,
just let this all be. And let’s talk till noon,
as if a guest were jotting down, taking note
of every word. Let’s consistently say this carcass
is the past, and in front of life may this regularly appear:
fucking. Let’s lie about character, cities, roles,
but the names, for God’s sake, let’s not repeat.

Translated by: Maya J. LoBello

Eric Aupol

2009-06-27T14:16:00.000-07:00

lista

2009-06-23T08:53:00.000-07:00

Ide kéne elmennem két nap alatt Párizsban:
ide (erre elég kíváncsi vagyok)
ide
ide
ide
ide

majdnem reménytelen

Majdnem

2009-06-21T05:28:00.000-07:00

Majdnem július van, vagyis most kicsit úgy érzem magam. Tegnap volt itt esküvő, 4-5 liter puncs maradt belőle. A 10 évesnél fiatalabb gyerekek a halálba idegesítettek. Süt a nap és fúj a szél.

Bertók László
Aztán a szegény buta test

Aztán mindennek nekimegy
beleakad lába keze
s mintha búcsúzni jönne be
kirázza a forró hideg

aztán mégis búcsúzni kezd
valaki beszélget vele
s úgy huppan a padlóra le
hogy nem tartozik senkinek

aztán mindenkinek fizet
csattog a kocsma erdeje
az utolsó szó is tele
kimondva amit elkövet

aztán a szegény buta test
ahogy folytatná nélküle.

nem is mondom tovább

2009-06-18T10:53:00.000-07:00

Tandori Dezső: Hekatomba
Szonettfos (és jegyzetek)

11

A halálhekatomba
úgy nő, mint a savval lehányt
körömtörmelék, egyikük halálát
így láttam: körömreszelő kettéválva

lötyögtette cérna
vékony szálon a sima végét, hátrált
tőlem, aztán elvált, a szőnyegen nem lát
ily apró maradványt a szem, ami a fej maradéka

volt. Halála hófordulóján álmodtam.
Vagy ez gyönyörűség, kegyelem?
Egész nap ez van velem?

Macskát, fojtsam
napom büdös hordóba.
Kutyát, vigyem sintérdombra, madárral nem is mondom tovább

Tompa vagyok

2009-06-17T11:33:00.000-07:00

- Je cherche un mot plus fort que joie . Il n’y a pas de mot. Même en chinois. Un… apaisement total. Une sorte de… comment dites-vous? de… je ne sais pas. Il n’y a qu’une chose qui soit encore plus profonde. Plus loin de l’homme, plus près de… Tu connais l’opium?
- Guère
- Alors, je peux mal t’expliquer. Plus près de ce que vous appelez… extase. Oui. Mais épais. Profond. Pas léger. Une extase vers… vers le bas.
- Et c’est une idée qui te donne ça?
- Oui: ma propre mort.
(Malraux)

2009-06-10T06:08:00.000-07:00

Nagy bajban lehetek, mert megint Roxy Music-ot hallgatok.

2009-06-10T06:04:00.000-07:00

És amikor a gép a magyar bankkártyámra angol szöveggel reagált a kijelzőn, akkor egyszerre láttam meg a rettenetet és a félelmet a pultoskisasszony szemének bogarában.

2009-06-08T10:51:00.000-07:00

Esik, esik és meleg van. Olvasok. Mennyi mindent nem szeretek csinálni a szabadban, ellenben lassan már mindent megeszek. Nem beszélek csúnyán, mert nem tudok.

John Coltrane: Ascension (1965)

2009-05-31T06:34:00.000-07:00

Én zenei értelemben nagyjából a Miles Davis és John Coltrane közös munkáiból válogató lemezen, lemezzel nőttem fel. A hat év megismételhetetlenül letisztult és klasszikus szerzeményeiről felesleges bármit is mondani, kötelező olvasmányok. De mégis, aki Coltrane igazi arcára kíváncsi, annak az 1961-től haláláig, 1967-ig felvett korongok között kell kersgélnie. Evidens módon ott az A Love Supreme, a new port-i és a village vanguard-i koncertfelvételek, és ott van az 1965-ös stúdiólemez, az Ascension. Coltrane itt beláthatatlanul (még jó, hogy belátható) messzire jut, és a zenei szépről való gondolkodásnak egy új síkjára ér el a jazzben. Habár Ornette Coleman öt évvel korábbi alapvetésével, a Free Jazz, érintkezési pontjai vannak, Coltrane lemezén, a látszattal ellentétben, sokkal inkább érzéki zenét kapunk. Két szám, egy 40 és egy 38 perces track. Nem tudom, de nekem, többek között ez után a lemez után, mindig forog a gyomrom, amikor 2009-ben a negyvenes-ötvenes évek jazzszámait újrakeverve megpróbálják lenyomni a torkomon a bárgyú szalonjazzt. Nagyon kell igyekezni, ha ilyen útkeresőket akarunk hallani. Az Ascension katartikus, nem úgy ahogyan megszoktuk, de az. Szent őrület. Egyébként az eredeti lemezt tapasztalataim szerint elég nehéz megszerezni, én egy fél napig futottam utána Párizsban. De itt mindenki büntetlenül megteheti.

Soha nem tanulok meg franciául

2009-05-30T16:44:00.000-07:00

chaperonner [1] ts i 1. vad vadászsólyom fejére/szemére ráhúzza a sapkát

2009-05-28T10:44:00.000-07:00

A második óra után már félek és reszketek. Hiába minden, kegyelemért fohászkodom a barátságos kis kert hátsó sarkában. Van élet a Földön csalán nélkül? Gyűlölöm a csalánt, gyűlölöm a csalánt, zengő érc...

Captain Beefheart & his Magic Band: Mirror Man (1970)

2009-05-23T10:28:00.000-07:00

Tom Waits mesterének lemezei semmit sem veszítenek erejükből. A Mirror Man nagyon rágós, egy ideig idegesítően monoton számai végülis felejthetetlenek. Real Gone 1970-ben. Ugyanolyan progresszív az egész, mint negyven éve. Négy napja erre festem a falat.

Cross The Green Mountain

2009-05-20T13:22:00.000-07:00

Most kell bevallanom férfiasan, hogy elvesztettem a fonalat azzal az egésszel, ami itt folyik, ezen az oldalon. Ezzel a fiktív történettel, aminek semmi, de semmi köze nincsen, ahhoz, amihez látszólag van. Közben meg egy valahol máshol visszanyert köz, és bocsánat. Nem hiszem, hogy tudok több értelemben folytonos lenni, de persze lehet, hogy már eddig, itt sem voltam az. Magyarul, amit a hátralévő kevés időben majd művelek, azt mindenki nézze el nekem, mindenki valamit. Alig tudtam ma vacsorázni, annyira más most, hogy tegnap visszajöttem Palisba. A jobb oldalamon az óriási lombokkal, amiktől boldogan lehetne megfulladni. A nappaliban lóg egy Hollan kép. De nem erről a közelségről beszélek.

Keith Jarrett: Spheres (1976)

2009-05-12T14:25:00.000-07:00

Nincs más mondanivalóm. A kölni koncert után egy évvel. Nem tudom mi történet, ott, a hetvenes évek közepén. Keith Jarrett orgonán.

2009-05-06T03:04:00.000-07:00

És akkor választanom kéne a mobiltelefonom és a kontaktlencse tartóm között. Mert a kettőnek egyszerre nincs hely.

O évidence

2009-05-05T05:48:00.000-07:00

Semmi sincsen túlzottan jelen most, és egyébként is holnap pakolok össze, ami nagy mutatvány lesz, mert így ránézésre ennyi könyvet képtelenség belepréselnem a hátizsákba, nejlonzacskóval viszont nincs kedvem égetni magam a grenoble-i pályaudvaron.
Rossz szobát fogtam ki itt, vagy inkább rossz hónapban jöttem. Ami nyáron kellemes lehet, az most csak hideg volt.
Feküdtem ma reggel az ágyban és nem akartam felkelni, a függöny félig volt elhúzva, de így is szinte sötét volt. Mondogattam magamnak, hogy nekem nincs önérzetem, kiváncsi voltam, tiltakozom-e, és ha tiltakozom, mit hozok fel ellenérvként, ez érdekelt.
Így jött a kisszerű megvilágosodás.
Szegény Jacques Lacan például, ha tudta volna, hogy mekkora féreg, lehet hogy nem is lett volna Jacques Lacan.

Louvain 4
Uploaded by Paroles_des_Jours

2009-05-03T07:12:00.000-07:00

Most mit mondjak? Nekem nincsen véleményem a pápákról, szerintem II. János Pálnak nem kellett volna lemondania, azért mert öreg, szerintem XVI. Benedek aranyos. A népszavazással kapcsolatban még megalázóbban vagyok műveletlen és nem tudom hol van Moszkva, nem tudom hol van Brüsszel.

2009-05-01T05:41:00.001-07:00

Van Morrison: No Guru, no Method, no Teacher (1986)

2009-04-30T16:24:00.000-07:00

Nagyon szeretnék egyszer erről az albumról érintettség nélkül beszélni. Vagyis túllépni a saját tényeimen, lényegében ekkor beszélnék igazából magamról. Nincsen, nem is lehet valódi viszonyom hozzá, nem csak esztétikai nem, semmilyen. Nem mentett meg semmitől, nincsenek emlékeim, amiket az egyes számokhoz köthetnék, nem voltam szerelmes velük. Konkrét dolgoktól mentett meg, pontosan tudom, mikor melyik számot hallgattam évekkel ezelőtt, szerelmes is voltam velük. Röviden: a leghalványabb fogalmam sincs arról, hogy ez az album tényleg jó-e. 2004 júliusában vettem a Párizsban, a Gare d'Austerlitz egyik lemezboltjában, Toulouse-ból jöttem hazafelé, egy hónapig voltam kertész egy apácakolostorban . Megvettem ezt a lemezt, nagyon meleg volt, leültem egy lépcsőre és hallgatni kezdtem, arra emlékszem még, hogy nem tetszett. Aztán a Bécsbe tartó vonaton, egy amerikai és egy kínai egyetemistával nyomorogtunk, már alig aludtam, egy tucatszor meghallgathattam. Ettől fogva úgy nagyjából 2006 nyaráig, szinte biztos vagyok benne, hogy minden nap hallgattam valamit belőle. Hálátlan feladat, ahogy kicsit Van Morrison többi nyolcvanas évekbeli lemeze is. Azt hiszem alig van még valaki, aki pont ebben az elcseszett tíz évben újult volna meg, mondjuk önmagához képest. Morrison ekkor írja azokat a dalokat, amiken egyértelműen (folyamatosan) ott a keze nyoma. Ilyen albumokra gondolok: Common One, Inarticulate Speech of the Heart, A Sense of Wonder, Poetic Champions Compose, Avalon Sunset vagy a pályája legjobb koncertalbuma, a Live at the Grand Opera House Belfast. A No Guru... ezek közül is leginkább hihetetlenül koncepciózus voltával emelkedik ki és kimunkáltságában egyedül az 1974-es zárványalbumhoz, az elsöprő erejű Veedon Fleece-hez hasonlítható . Olyan hangzásbeli igényesség és főként egyneműség működik itt, hogy az egyes dalok közötti átmenet a lehető legészrevétlenebb. Ami nagyrészt a végtelenül diszkrét ritmusrészleg és a fúvósok (legelőször is a klarinét) összehangolt játékának köszönhető. Ebből a környezetből a dalokat nem igazán lehetséges kiragadni, ritkán hangzanak el koncerteken, válogatáslemezen is alig taláhatóak meg.

Mondom, ilyenek a tények. Lehet, hogy csúnya volt, ritkán mosdott, szépen lassan elhízott, de két évig együtt éltél valakivel.

Szép májust

3.

2009-04-29T15:41:00.000-07:00

"A hanyatlás minden formáját megtapasztaltam, a sikert is beleértve."

2009-04-25T16:45:00.000-07:00

2.

2009-04-23T14:59:00.001-07:00

Este egy nagyszerű koncert, amit nyolcan hallgatunk. Nyolcunknak játszanak két óráig Lester Young, Jobim számokat. Már éjfél van, de pólóban állok a bejárat előtt, két autó között egy fiatal lány hány, a többiek fényképezik. Amikor mindenki elmegy, közelebb megyek és nézem. Napok óta szeretném leírni, hogy ilyen a természetem és nem ilyen.

Amikor Cioran első könyvét az anyja elolvasta, azt mondta, hogy ha tudta volna, hogy ilyen ember lesz belőle, elvetette volna. Nagyon sokáig szívből megvetette az anyját és csak akkor kezdett el figyelemmel lenni iránta, amikor egy nap az azt mondta neki, hogy számára nincs más, csak Bach.

Ha hallgattam volna az ösztöneimre, most bolond lennék vagy egy kötélen lógnék.

The Ornette Coleman Trio at The Golden Circle, volume one (1965)

2009-04-22T14:45:00.000-07:00

1965 december 3-án és 4-én, Stockholmban rögzített koncert. David Izenzon bőgő, Charles Moffett dob. Faces and Places, Dee Dee. Nincs nagyon mit mondani róla. Egy monstrum játszik csúcsformában, ezen a héten.

Hajnal 1.

2009-04-21T15:45:00.000-07:00

Volt ma három perc, ami az életem utóbbi öt évének legszebb három perce volt. De ilyet nem illik mondani, annyi minden miatt. Meg azt sem, hogy mi történt. Nem is történt semmi. Mentem lefelé a szerpentinen, aztán nem mentem tovább. Most, hogy ezt írom a bejegyzéscímkéknél a gép három mintát kínál fel: robogó, nyaralás, ősz. Nem tudom. Robogó.

Erről nagyon lemaradtam

2009-04-19T16:35:00.000-07:00

2009-04-19T06:28:00.000-07:00

Antonin Artaud: Entre le corps et le corps il n'y a rien...

A test és a test között semmi nincsen,
semmi, csak én.
Nem egy állapot,
nem tárgy,
nem lélek,
nem tény,
még kevésbé egy létező üressége,
abszolút semmi lélek, a lélek sem,
nem test,
ez az átültethetetlen én.
De nem egy én,
olyan nekem nincsen.
Nekem nincsen az énből, de nincs semmi, csak én és senki,
nincs a másikkal való lehetséges találkozás,
ami vagyok, az elkülönülés, lehetséges szembennállás nélkül van,
ez a testem határtalan beférkőzése, mindenhová.

(1947)

Csütörtök

2009-04-17T05:36:00.000-07:00

Szép, tavaszi délután. Hallgattam, ahogy Artaud rodezi kezelőorvosa higgadtan bizonygatja, a közhiedelemmel ellentétben Artaud nem 50, csak 10 elektrosokk kezelést kapott. A tegnap fő eseménye mégis az, hogy mellbevágóan éreztem igaznak, illetve logikusnak, hogy a franciában fáj a szíved, amikor hányingered van.

Scott Walker: The Drift (2006)

2009-04-14T06:25:00.000-07:00

Régebben még azt is terveztem, hogy hosszabban írok majd Scott Walkerről. Most már nem mernék. Az egyik leghihetetlenebb ív az övé a könnyűzenében, pályafutásának negyven éve tele van rejtélyekkel. Visszahúzódó és amiért különösen szeretjük, hogy ritkán, de súlyos lemezeket ad ki. A Walker Brothers-el kezdte, aztán a négy részt megélt Scott lemezekkel folytatta, énekelte Jacques Brelt angolul, megírta az Old Man's Back Again (Dedicated to the Neo-Stalinist Regime) című remekművet. Aztán a 80-as évektől valami átfordult nála, egyre kevesebbet lehetett látni, nagy szünetekkel jöttek ki kivételesen egyedi stílusú lemezei, a Tilt, a Pola X. Közben Nick Cave, David Bowie, Brian Eno, Jarvis Cocker, Alison Goldfrapp, Damon Albarn a Radiohead tartja meghatározónak, amit csinál. Interjú vele 1, 2 (itt tessék figyelni a húspüfölős részt). Szóval a heti album a 2006-os The Drift, nem lesz könnyű hét. Primitív és csodálatos, olyan lemez, ami rémisztő lehet, ha nem tartunk vele végig. Küzdeni kell vele, még ha egy évben egyszer vesszük is elő.

Chatressac

2009-04-14T06:00:00.000-07:00

Húsvétra átutaztunk az országon. 9 óra, öten egy autóban, hogy lehet ez egyáltalán bármilyen, aranyos. La Rochelle, mellett, valójában negyed órára a szigettől. Szép, semmi hirtelenség, de visszafogottság, a természet túlzásai nélkül és váratlan megértése annak, hogy ösztönösen irtózom mindentől, ami harsány, vagy kevésbé elérzékenyülve: nem vagyok képes jellemvonásokat kiemelni, hangsúlyossá tenni se magamban, se másban. Nagy csönd van, ami nem igaz, borzalmasan jó könyveket olvasok és ez kicsit megfoszt minden más élvezettől. Viszont, hogy rendszerezzem, ami zene, minden héten lesz egy album, amit megpróbálok következetesen hallgatni. Mindjárt ki is rakom az elsőt.

2009-04-11T08:19:00.001-07:00

Charles Baudelaire
La servante au grand coeur

La servante au grand coeur dont vous étiez jalouse,
Et qui dort son sommeil sous une humble pelouse,
Nous devrions pourtant lui porter quelques fleurs.
Les morts, les pauvres morts, ont de grandes douleurs,
Et quand Octobre souffle, émondeur des vieux arbres,
Son vent mélancolique à l'entour de leurs marbres,
Certe, ils doivent trouver les vivants bien ingrats,
À dormir, comme ils font, chaudement dans leurs draps,
Tandis que, dévorés de noires songeries,
Sans compagnon de lit, sans bonnes causeries,
Vieux squelettes gelés travaillés par le ver,
Ils sentent s'égoutter les neiges de l'hiver
Et le siècle couler, sans qu'amis ni famille
Remplacent les lambeaux qui pendent à leur grille.
Lorsque la bûche siffle et chante, si le soir
Calme, dans le fauteuil je la voyais s'asseoir,
Si, par une nuit bleue et froide de décembre,
Je la trouvais tapie en un coin de ma chambre,
Grave, et venant du fond de son lit éternel
Couver l'enfant grandi de son oeil maternel,
Que pourrais-je répondre à cette âme pieuse,
Voyant tomber des pleurs de sa paupière creuse?

Április

2009-04-05T14:29:00.001-07:00

Ça ne rigole pas

2009-04-05T06:43:00.001-07:00

Grenoble-ban meleg van. Egyrészt mert a völgyben nem fúj a szél, másrészt mert a légszennyezettség olyan nagy, hogy tartja a hőt. Hétfőn jöttem, májusig maradok. 22 éves vagyok, 192 cm magas, a testsúlyom meghatározhatatlan, heti háromszor itt dolgozom, a legjobb barátom Lamber, az ipari mosogatógép, vannak, akik szerint szép a profilom, amikor éjszaka kinyitom az ablakot a hegytetőn egy világító, fehér sávot látok és fogalmam sincs mi lehet, különösebb testi hibám nincs, de szeretek a vécén olvasni.

jaj

2009-04-02T01:58:00.000-07:00

Vajon miért álmodtam azt, hogy miután egy kedves francia lánynak dadogva, az igeidőket össze-vissza egyeztetve előadtam életem búját-baját, erélyesen, de csupa jóindulatból, egy vékony, francia Kosztolányi kötetet akart elolvastatni velem, mire én erőltetett mosollyal mondtam, hogy köszönöm, magyar vagyok?

a féreg

2009-03-31T11:20:00.000-07:00

milyen hosszú egy nap

2009-03-28T07:25:00.000-07:00

Újra, úristen, hányadszorra már, nekifogtam, újra elkezdtem, megpróbáltam ott folytatni, ahol abbahagytam, A legjobb nap-ot. Azt hittem, hogy fél év alatt kiolvasom (mennyire értelmetlen ige ez itt), de komótosan, következetesen, három hónap alatt 90 oldalt haladtam benne. Muszáj lesz hurcolnom magammal még jó ideig. És most attól vagyok boldog, hogy hajnali fél egykor begépelhetem ezt.

Tandori Dezső
Mintha itt se

Valakire, hogy a hajnalt leintse,
naponta beintse, a fürdőszobában
visszagondolok, Rá, aki tovább van,
odább, s nem tudom, hol lennék szerinte,
hogy nem együtt, egymás különhatói,
most már, ami volt, nem több s kevesebb lett,
csak szabadabb vagyok, hogy mit hihessek,
mit ne, ami még akar vonzolódni
vonzalommal, vonzolódni egyébbel,
itt maradtam oly tovakerüléssel,
mely alól így már semmi sem kivétel:
milyen hosszú egy nap! van s nincs mire,
kék szemhéjpár, nyilván, nem inti le
az éjszakát, világosság-köre
nincs a szárnynak, lépésnek, józanul
tett kényszer tettnek, mire igazul
vagy hamisul, mi felejt vagy tanul:
marad: szó, külön-fut, tétlen, a „múl…”

2009-03-27T15:47:00.001-07:00

Kérlek, egyszer majd vigyél magaddal a katonai kórházba

2009-03-21T11:17:00.000-07:00

Ma sokat játszottam a láncfűrésszel,
aztán leballagtam a faluba és levágattam a hajam.

.

2009-03-19T16:57:00.000-07:00

Fáradt vagyok.
Ha még egyszer megkérdezi valaki, hogy vagyok, lehet hogy ütök is.
Ha megnöveszteném még egyszer a hajam, ilyet szeretnék.

Mindenesetre ma ez tartotta bennem a lelket:
Itt leszek örökké, itt bent
a kazal hasában, míg meg nem emészt
a növényvilág.

Ööő

2009-03-17T06:58:00.000-07:00

Van új Puskin Utca, mármint tegnap tudtam meg, tessék menni.

Machy

2009-03-15T07:29:00.000-07:00

Csütörtökön jöttem le, előreláthatólag két hétre. Azért ez már délen van, szombaton 25 fok volt. A homlokzatot javítgatjuk majd. Epilepsy is dancing.

Deleuze

2009-03-11T06:13:00.000-07:00

(Ez az egész olyan, mintha Hajnóczyból és Dunajcsik Matyiból gyúrták volna össze:)

Vernissage

2009-03-09T06:44:00.000-07:00

Philippe Brame-nak (főleg neki köszönhetem, hogy most itt vagyok) nyílik kiállítása csütörtökön, Pesten. Minden info felül. Akinek van ideje, de akinek nincs, az is menjen. Szép tiszták a keretek, én mostam őket. Már bocsánat, de ilyen kurvaszép képeket csinál.

Pâlis

2009-03-04T05:43:00.000-08:00

Sétáltam tegnap. Itt lakom, de már nem sokáig. Meg ami körülötte van.

Rien de rien, je ne regrette rien

2009-03-03T02:56:00.001-08:00

Amikor Futaki az ablak elé ül és azt mondja, hogy elszegődik éjjeliőrnek egy csokoládégyárba, esetleg kapusnak egy lánykollégiumba, hogy megpróbál mindent elfelejteni, csak egy lavór melegvizet akar esténként és hogy ne kelljen semmit csinálni, csak nézni, ahogy telik a kurva élet, akkor ha teljesen nem is vagyok meggyőzve, de elcsodálkozom.

Lesz egy kiállítás Pesten, amiről hamarosan többet is írok ide és aminek az előkészületeiben kicsit részt veszek, magyarán lepucolom az üvegeket és keretbe rakom a képeket.

Sok mindent csináltam a múlt héten, de főleg össze-vissza vagdostam a tenyeremet. Megírtam a kritikát, egy napig baromi elégedett voltam, aztán most már inkább nem.

A mai filmajánló, leszámítva a direkt felütést, Nuri Bilge Ceylan, róla már volt szó, új filmje, a 2008-as Három majom (Üç maymun), amivel Cannes-ban a legjobb rendező lett. Tessék megnézni. Kicsit hatásvadászra sikerült a trailer (fent van az egész film is csak nincs hozzá felirat):

Egyébként most az mozgat, hogy pénteken megyünk Hollan-kiállításra.
Ha akarnék se tudnék szellemesebb lenni.
Nagy, értelmetlen szarvasmarhák vonulnak.